Phnom Tamao Wildlife Sanctuary

Reggel elmotoroztam a város másik felébe, ahonnan a túra indult. Még szerencse, hogy időben foglaltam magamnak helyet, mert volt pár csalódott ember, mint kiderült. 6-an voltunk utasok egy nyitott, leopárd mintásra festett dzsip hátsó részében, elöl a sofőr és a vezetőnk. Nagyon kellemes kis csapat jött össze, senkivel nem volt probléma.

Kb. másfél óra alatt jutottunk el a helyre. Út közben az – általuk autópályának nevezett – útról rákanyarodva az odavezető földútra, lépten-nyomon kéregetők jöttek elő. Egynél álltunk csak meg, itt kisfiúk öltöztek jelmezbe.
Odaérve aztán kezdődött a körbevezetés. Csak kambodzsai állatok vannak itt elhelyezve, és 95 %-ukat mentették meg, a maradék a turisták kedvéért került ide. Az állatok egy része sérült volt, vagy magára hagyta az anyja, volt akit háziállatként próbáltak meg tartani, és volt amelyikkel kereskedni szerettek volna. Vannak szabadon eresztve és vannak ketrecben lévők. Persze a kis majmok ezrével rohangáltak itt is :) Azt az elején elmondták, hogy alapvetően nem kell tőlük tartani, lényeg, hogy ne nézzünk a szemükbe, mert az náluk azt jelenti, harcolni szeretnénk.

Krokodil a kicsinyevel

Feher mokus

Orias mokus (tenyleg hatalmas volt)

Ebéd is volt a szervezésben. A „központban” van egy függőágy- és asztalkomplexum ebédelni és pihenni. Nyolcan egy asztalra ültünk a tálak köré, mindenki kapott egy tál rizst, és arra szedhetett: kókusztejes csirke, sült hal, gyömbéres malac, cérnametéltes saláta, zöldségek. A végén kaptunk kóstolót helyi borból – a borhoz semmi köze nem volt, inkább egy kellemes édes gyenge likőr az ő boruk. Ezután a vezetőnk mindenkinek készített bétel-rágcsát: levélbe tekerve a bételt. Rettenetes volt!!!!!

Majd megismerkedtünk Lucky-val, az elefánttal és kisfiával. Luckyt otthagyta az anyja a Cardamom hegységben. Magukhoz vették a helyiek és kiderült róla, hogy rettenetesen okos állat, bármire megtanítható, cirkuszi mutatványokra is.

Nagyon közelről láthattunk tigriseket, épp etetési időben. Mielőtt bementünk volna a ketreceikhez, kaptunk egy kis okítást: ha felemeli a farkát, ugrás van! Az egyik srác nem figyelt és lepisilték :)

Lehetett madarakat is etetni valami fura növénnyel. Hihetetlenül érdekes madarakkal találkoztunk. Volt egy, amelyik beszélt (na persze nem magyarul, úgyhogy nem értettem), és különféle, a látogatóktól hallott hangokat utánzott. A legijesztőbb az volt, amikor azt adta vissza, ahogy a kerítés vasrácsát ütögeti az ember, hogy figyeljen már oda az a szerencsétlen állat. Ha nem hallom a saját fülemmel nem hiszem el.

Néhány kép amik út közben készültek:

És, ami nagyon tetszik: rengeteg „kurkászó” embert láttam már, férfiakat és nőket is. De most megnéztem őket közelebbről, és láttam mi történik! Nem tetvészkednek, hanem a másik ősz hajszálait huzogatják ki a fejből. Érdekes, nem?