2009. november 13., péntek

Phnom Penh, day 2

Ma reggel az északi irányba vettem elsőként az utam, úgy terveztem átmegyek a Tonlé Sap folyón átívelő kevés hidak egyikén, a Japanese Bridge-en (rendes nevén Chruoy Changvar, de lebombázták és 1993-ban japán anyagi segítséggel építették újjá). Reggelizni a tegnap kapott címen a német pasinál szerettem volna, csakhogy nem találtam a helyet. De már maga az odajutás élménye megérte!!! Nem tudom lehet-e videót csatolni, mindenesetre megpróbálom. Motorral közelítettem meg a helyet, és közben videóztam: nem, nem angolos a közlekedés, nem azért megyünk az út bal oldalán. Ez egy egyirányú út, de így nem volt akkora kerülő :) Amúgy a közlekedés olyan mint az ökörhugyozás: ahogy épp jön...


Majd átvitettem magam a Wat Phnom-hoz. Az urban legend szerint először 1373-ban emeltek itt pagodát, amiben 4 buddhát helyeztek el, amiket a Mekong folyó sodort ide, és Madame Penh fedezte fel ezeket. Tele van a környéke koldusokkal. Sokan madarat árulnak, illetve ha fizetsz, szabadon engednek egyet. És még amiből erre rengeteg volt: majom!!! Lehet nagyon naiv vagy tudatlan vagyok, de azt hittem Phnom Penhben nincsenek majmok. Ezektől az állatoktól ugyanis be vagyok tojva. Az a fixa ideám, hogy rám akarnak ugrani és leszedik a kalapom, szemüvegem, meg ami még mozdítható. Úgyhogy holnaptól kezdem elhasználni a kontaktlencséimet.


Ezek után, amikor már dőlt rólam a víz, gondoltam itt az ideje egy masszázsnak. Kb. 45 percet keringtem, hogy megtaláljam a híres-neves Seeing Hands Massage-t, ahol vakok dolgoznak. Amikor már minden bajom volt a hely meg sehol, már nem érdekelt hogy vakok vagy nem, bementem az első helyre. Na itt nem volt melegem, ezerrel nyomták a légkondit. A kislány meg nem kímélt, hihetetlenül erős kezei voltak. Jól esett nagyon az 1 órás masszírozás, főleg, hogy csak 6 USD volt az egész :) Viszont nyakig krémesen nem nagy élmény 35 fokban mászkálni... Keringés közben amúgy láttam érdekes dolgokat, így pl. egy kiállítást Phnom Penhről, fotókkal a mai és az 1950-60-es évekbeli állapotról. A legjobb ami tetszett: tervek mi lesz 2020-ra. Már csak 9 év, de úgy tűnik nem haladnak...



Elkutyagoltam a vasútállomásra vonatokat nézni (el sem hiszem magamról, hogy önként és dalolva ilyet csinálok, hogy vonatokat nézegetek :). Amúgy azt hittem járnak is... de nem. Persze azért hasznosították a meglévő vagonokat: laknak bennük. Egyetlen egy szép kiállított mozdony volt.

Ebédidőben találkoztam Niallal, aki egy lánnyal talizott. Fincsi helyre mentünk, a legjobb az volt, hogy tartozott az étteremhez egy csokoládébolt. Megkóstoltuk a Kampot Pepper Chocolate-ot: a tetejére fehérborsot szórtak. Jujj, de finom! Itt készítettem egy csoportképet (balról jobbra): Jessica, Niall és David. Jessicában nem vagyok 100 %-ig biztos, de a másik kettő meleg. Ezek után valószínűleg Jessica is. Időközben rájöttem, hogy ők csak egymással haverkodnak.

A délutáni program a gyilkos mezők (Killing Fields of Choeung Ek) meglátogatása volt. Ezen a helyen történtek a phnom penhi mészárlások 1974-79 között. Gondolom mindenki tudja mi történt és nem kell részleteznem. Állítólag a Pol Pot rezsimnek még azóta is vannak hívei. Beszéltem a tuktuksofőrrel, ő akkor gyerek volt, és az anyjával vidékre menekültek.

Visszafelé menet bementem a Tuol Sleng Múzeumba. Uhhh, de szörnyű volt a látvány. Eredetileg középiskola volt, de Pol Pot emberei börtönné nyilvánították, amit S-21-nek neveztek el (4 épületből áll, ezeket alakították át múzeummá). Kb. 17.000 ember volt itt összesen bebörtönözve, akiket aztán Choeung Ek-en mészároltak le. Minden egyes bebörtönzött személyről készült fénykép. Természetesen a lefotózottak többszörösét ölték le a Vörös Khmerek. A csecsemők számát nem is tartják nyilván...





Hazafelé tuktukolva ismét megtapasztaltam milyen jó itt közlekedni :) Este csatlakoztam Niallhoz és nagyon helyes langyi olasz barátjához, Diegohoz egy vacsora erejéig. A koktél az enyém, „passion fruit margarita”. Egy jó kis szivarka dukált hozzá, amiből már csak 3 szál van nálam :( Most pedig az Okay Guesthouse-ban vagyok, ahol 6 USD-ért kapok éjszakánként egy lyukat, saját fürdővel, hidegvízzel és ventillátorral. A melegvíz és a légkondi mindenhol feláras.

Néhány kajaféleség :) Egy nénitől vettem egy zöld dolgot, mert megtetszett. Ha jól tudom zöldség, „kvid”-nek ejtik a nevét. Vékonyra kell szeletelni és fűszeres sóba mártogatni. Niall pasija meg remekül főzött minden este és ebédre, a kedvencem a tegnap esti volt: valami tofus dolog rizzsel, nem sikerült megtudnunk, hogy a zöldség része az mi :)


Néhány szó az árakról, szerintem Apun kívül mást is érdekelhet:

- 1,5 l víz: 0,5 USD

- tuktuk messzire (ma 40 km-t mentem, mindenhol megvárt a sofőr és hazavitt): 12 USD – a motor olcsóbb, de azon megsülök :)

- holnapi „szafari” (oda-vissza út, belépő, vezető, ebéd, víz): 30 USD

- belépők eddig: 1-3 USD (Angkor lesz a drága)

- főétel 2-5 USD, reggeli 2 USD

5 megjegyzés:

Anyu írta...

Fantasztikus helyeken jársz, a madaras dolog is teszett: pénzért lehert őket szabadon engedni. Ilyet eddig csak filmen láttam. Ma piacoztunk, holnap sokái aludhatunk. Jó kirándulást. Puszi: Anyu

Klaudia írta...

Nem tudok megjegyzést írni... Na szóval brutál jó a blog!!! Ha megunod a jogászkodást van máshoz is tehetséged!!!

Kicsit irigyellek, hogy Te "ott", én meg "itt", este 7, és még bent vagyok a melóhelyemen...

Pol Pot regime tényleg borzasztó, én Dániában láttam egy kiállítást, hát nem kellett volna...

pussz

Fruzsi írta...

Hat, nem semmi micsoda elmenyben van reszed, mindennap kivancsian varom, mikor irsz a blogodra, hogy tudjalak olvasni, lassam miket lattal!!
Tovabbi jo csavargast!!!Voltal kint abban a parkban ahol sokan tancoltak?

David írta...

Az S21 és a Killing Fields-et bejárni - nem semmi...én csak olvastam róla, illetve pár fotót láttam a wikin.

Üdv

D

Mirely írta...

Ciao,

Örülök, hogy ilyen gyakran és részletesen írsz, szuper! :)
A majomparát teljesen átérzem, pimasz kis lények.
A hely tuti szuper lehet, bár én nem rajongok a világ ezen részéért, mint azt tudod....:)
Remélem a naptejet sem felejtetted itthon! :)))

Ciao, tovvábbi jó utat, és kíváncsian várom a következő beszámoló részt. :)

M.