Battambang

Tegnap érkezéskor a szállodában egy helyi arc megkérdezte mit szeretnék csinálni a városban. Mondtam neki, hogy másnap főzőtanfolyamra mennék, amit a Lonely Planet ajánl. Rábeszélt, hogy van annál jobb is, ami ráadásul olcsóbb, és reggel 8-kor kezdődik. Gondoltam jó lesz az nekem, befizettem az előleget is.

Még valamit szerettem volna: tradicionális khmer ruhába beöltözve fotókat készíttetni. A szintén LP ajánlotta helyre bementem, de délután már senki nem volt ott az eladón kívül :( Nagy nehezen kerítettünk egy angolul beszélő helyit, és leegyeztettem velük, hogy másnap reggel 06:30-ra ottleszek, mert a sminkelés, fodrász, öltöztetés legalább egy órás perocedúra, és így odaérek a főzőcskézésre is. Mondanom sem kell, másnap sehol senki, jöjjek vissza 7-re. Na meg még mit nem, se este se reggel nem jó nektek, akkor az én pénzemből nem kaptok! Kerítettem egy másik helyet, ahol este is szívesen vállaltak. Az csak később esett le, hogy így viszont az előhívás nem lesz meg az indulásig... Mindegy, visszamentem aludni még egy órát :)

Reggel 8-kor irány Nary's Kitchen, ahol az angolul nem beszélő Nary-val elmentünk a helyi piacra bevásárolni. Kezdtem gyanakodni, hogy mégiscsak a LP ajánlgatta helyre kellett volna befizetnem - és igazam is lett - de akkor már mindegy volt. Végülis itt is finomat főztem és a másik helyet választva nem maradt volna idő a fotózásra :)

Amok Chicken-t választottam, úgyhogy meglátogattuk a rendkívül higiénikus húsrészleget.

Majd jött citromfű, amit minden khmer kajába beletesznek. A legtöbb alapanyag amúgy otthon biztos nincs, innen meg nem tudok egy egész zöldséges kosarat hazavinni... De valami nagyon hasonlót biztosan tudok majd készíteni :)
Az egyik deszkán mutogatta mit kell csinálni, a másikon meg én csináltam. Csak a férj volt zavaró (mindenbe belenyúlt, amitől én idegbajt kapok), de muszáj volt ottlennie, mert ő beszélt angolul, Nary meg tudott főzni...

És a végeredmény: iiisteni finom lett!

A főzőcskézés után, ami 4 helyett 2 óra után véget ért, volt rengeteg időm a fotózásra. Bementem az első szimpatikus helyre, és jól tettem, hogy nem mentem vissza a másikhoz. Egy transzvesztita sminkelt, frizurát készített, fotóztak, aztán kíváncsian vártam az eredményt - du. 5-re ígérték.

Délután a környéken látogattam meg motorral pár helyet. Elsőnek a rizspapír készítését nézhettem meg. A rizsszemek héjából készül, azt főzik fel, pépesítik, lapítják, szárítják.

A közelben van egy az angkori templomoknál is régebbi, 11. századi templom, a Wat Ek Phnom.

Helyi gyerekek vezettek körbe némi apróért.

A templom melletti pagoda, belül nagyon csicsás, kimondottan ronda.

És az egész mellett egy bődületesen nagy Buddha szobor.

A nagy Buddha alatt meg sok sok kicsi :)

A következő állomás a cheese factory volt. Nem értettem hogyan lehet halból sajtot készíteni, de gondoltam itt majd kiderül. No hát annyi kiderült, hogy a cheese az ő szóhasználatukban nem sajt, hanem valami undorítóan büdös gusztustalan massza. A lefejezett halakat besózzák és 5 napig érlelik ebben a melegben hordókban. Állítólag meg is eszik...

És így készül a bamboo rice: bambuszba riszt némi babbal keverve töltenek majd megsütik. Nincs túl sok íze, de legalább laktat. Most nem vettem az íztelensége miatt, amikor még nem tudtam mi ez persze megkóstoltam :)

Kicsi a rakás :) Menett közben fényképeztem.

Majd elmentem kipróbálni a nagyon helyi bamboo train-t. Ez nálunk hajtány néven ismert, persze itt bambuszból készült, 3 m hosszú darabokból. Egy szerelvényre max. 15 ember fér, vagy kb. 3 tonna rizs. 15 km/óra sebességgel képes menni, egy kis motor hajtja. Elvileg egyenes az útvonal, gyakorlatilag amilyen állapotban sínek vannak, örültünk, hogy nem estünk le.

Voltak "igazi" utasok is, akik tényleg tartottak is valahova, bár ahol leszálltak ott nem volt semmi...

A tehenek hirtelen nagyon gyors mozgásúak lettek :) Ha pedig jött a szembeforgalom, valamelyiknek le kellett emelni a hajtányt a sínekről - szerencsére ezek nem mi voltunk, hanem jelen esetben a szembeforgalom :)

Visszaérve Battambangba még egy utolsót masszíroztattam a vakoknál. Az egyórás masszázs egyébként 5-6 USD volt mindehol.

És ezután elmentem a képekért, amiket elkértem elektronikusan is. Íme az eredmény, mit tesz egy jó smink, fordrász és a photoshop :)

Visszaérve a hotelba megvettem a holnapi buszjegyet. Az a pasi aki a másik főzőtanfolyamra rábeszélt, győzködött, hogy a drágább de gyorsabb és wc-vel felszerelt buszra vegyek jegyet. Na gondoltam én még egyszer erre az emberre nem hallgatok, maradok az eredetileg kinézettnél - korábban indul, de így előbb ér oda mint az expressz, és olcsóbb, és úgyis megállunk menet közben :)

Aztán már csak pár óra Phnom Penhben és sajnos indulás van a repülőtérre :(