2009. december 3., csütörtök

Changi

Ittvagyok Szingapurban, most lehet beszallni. A repuloter megnezesere nem volt idom, mert egyreszt karorat vasaroltam - jo aron a gyutifriiben - masreszt elkavarodtam...
Az iedut jo volt, mert meg Phnom Penhben megismerkedtema svajci Miriammal, egymas melle kertuk a jegyet, es jot beszelgettunk. Rabeszeltem a couchsurfing-re :)
Koszonom mindenkinek aki olvasta az irasaimat, es meginkabb azoknak akik megjegyzest is hagytak :) Igazan jolesett olvasni es hallani rolatok :) Remelem a beszamoloim sem voltak unalmasak :)
Jovore majd mashonnan jelentkezem, igerem az is izgalmas lesz :)

Indulás haza :(

Ittvagyok mar a Phnom Penh International Airport-on. Reggel az elso busszal indultam Battambangbol es nagyon jol tettem, hogy nem hagytam magam rabeszelni a masik buszjaratra. Amikor a busz elindult, majdnem elsirtam magam, hogy en meg nem szeretnek innen elmenni... :( Persze azert mar varom, hogy titeket lassalak, de a magyar valosag az nem igazan hianyzik.

Phnom Penhben meg gyors beveasrlokorutra indultam, szerencsere kesz tervekkel - tudtam mit es hol szeretnek beszerezni. Minden meg is lett :( A festmenyekrol mar korabban letettem, bar allitolag leszedtek volna a keretrol es a vasznat osszegurigatva lehetett volna szallitani - de nekem ez olyan fura, ezt nem szerettem volna.

A buszut egyebkent vicces volt. Telthazas volt a jarat, meg a folyoso is megtelt, egeszen konretan faronkokkel. Nekem az 1. ulest adtak, igy nem kellett kerulgetnem :) es hogy nehogy elobb erkezzunk, bementunk egy automosoba :)


Majd irok egy rovidet Szingapurbol is, most ott tobb idom lesz mint odafele, igy jobban kielvezhetem a repuloter nyujtotta lehetosegeket - keszitek par zsirkretarajzot :)

Időközben örömmel vettem észre, hogy van ingyen wifi a várórészben (megkérdeztem persze becsekkoláskor, és azt mondták nincs - ez aztán a gyors fejlődés :)

A buszból fényképeztem néhány tyúkszállítmányt: ha ezt otthon az állatvédők látnák :) Amúgy igazán vicces látvány.

Ezt meg csak azért, mert ugyan nem vagyok finnyás, de ez nekem is sok volt. A legundorítóbb budi amit a 3 hét alatt láttam, és csak az nem nézett be amikor a delikvens épp benn volt, aki nem akart...

2009. december 2., szerda

Battambang

Tegnap érkezéskor a szállodában egy helyi arc megkérdezte mit szeretnék csinálni a városban. Mondtam neki, hogy másnap főzőtanfolyamra mennék, amit a Lonely Planet ajánl. Rábeszélt, hogy van annál jobb is, ami ráadásul olcsóbb, és reggel 8-kor kezdődik. Gondoltam jó lesz az nekem, befizettem az előleget is.
Még valamit szerettem volna: tradicionális khmer ruhába beöltözve fotókat készíttetni. A szintén LP ajánlotta helyre bementem, de délután már senki nem volt ott az eladón kívül :( Nagy nehezen kerítettünk egy angolul beszélő helyit, és leegyeztettem velük, hogy másnap reggel 06:30-ra ottleszek, mert a sminkelés, fodrász, öltöztetés legalább egy órás perocedúra, és így odaérek a főzőcskézésre is. Mondanom sem kell, másnap sehol senki, jöjjek vissza 7-re. Na meg még mit nem, se este se reggel nem jó nektek, akkor az én pénzemből nem kaptok! Kerítettem egy másik helyet, ahol este is szívesen vállaltak. Az csak később esett le, hogy így viszont az előhívás nem lesz meg az indulásig... Mindegy, visszamentem aludni még egy órát :)
Reggel 8-kor irány Nary's Kitchen, ahol az angolul nem beszélő Nary-val elmentünk a helyi piacra bevásárolni. Kezdtem gyanakodni, hogy mégiscsak a LP ajánlgatta helyre kellett volna befizetnem - és igazam is lett - de akkor már mindegy volt. Végülis itt is finomat főztem és a másik helyet választva nem maradt volna idő a fotózásra :)
Amok Chicken-t választottam, úgyhogy meglátogattuk a rendkívül higiénikus húsrészleget.
Majd jött citromfű, amit minden khmer kajába beletesznek. A legtöbb alapanyag amúgy otthon biztos nincs, innen meg nem tudok egy egész zöldséges kosarat hazavinni... De valami nagyon hasonlót biztosan tudok majd készíteni :)
Az egyik deszkán mutogatta mit kell csinálni, a másikon meg én csináltam. Csak a férj volt zavaró (mindenbe belenyúlt, amitől én idegbajt kapok), de muszáj volt ottlennie, mert ő beszélt angolul, Nary meg tudott főzni...

És a végeredmény: iiisteni finom lett!
A főzőcskézés után, ami 4 helyett 2 óra után véget ért, volt rengeteg időm a fotózásra. Bementem az első szimpatikus helyre, és jól tettem, hogy nem mentem vissza a másikhoz. Egy transzvesztita sminkelt, frizurát készített, fotóztak, aztán kíváncsian vártam az eredményt - du. 5-re ígérték.
Délután a környéken látogattam meg motorral pár helyet. Elsőnek a rizspapír készítését nézhettem meg. A rizsszemek héjából készül, azt főzik fel, pépesítik, lapítják, szárítják.


A közelben van egy az angkori templomoknál is régebbi, 11. századi templom, a Wat Ek Phnom.

Helyi gyerekek vezettek körbe némi apróért.

A templom melletti pagoda, belül nagyon csicsás, kimondottan ronda.
És az egész mellett egy bődületesen nagy Buddha szobor.
A nagy Buddha alatt meg sok sok kicsi :)

A következő állomás a cheese factory volt. Nem értettem hogyan lehet halból sajtot készíteni, de gondoltam itt majd kiderül. No hát annyi kiderült, hogy a cheese az ő szóhasználatukban nem sajt, hanem valami undorítóan büdös gusztustalan massza. A lefejezett halakat besózzák és 5 napig érlelik ebben a melegben hordókban. Állítólag meg is eszik...

És így készül a bamboo rice: bambuszba riszt némi babbal keverve töltenek majd megsütik. Nincs túl sok íze, de legalább laktat. Most nem vettem az íztelensége miatt, amikor még nem tudtam mi ez persze megkóstoltam :)
Kicsi a rakás :) Menett közben fényképeztem.
Majd elmentem kipróbálni a nagyon helyi bamboo train-t. Ez nálunk hajtány néven ismert, persze itt bambuszból készült, 3 m hosszú darabokból. Egy szerelvényre max. 15 ember fér, vagy kb. 3 tonna rizs. 15 km/óra sebességgel képes menni, egy kis motor hajtja. Elvileg egyenes az útvonal, gyakorlatilag amilyen állapotban sínek vannak, örültünk, hogy nem estünk le.

Voltak "igazi" utasok is, akik tényleg tartottak is valahova, bár ahol leszálltak ott nem volt semmi...

A tehenek hirtelen nagyon gyors mozgásúak lettek :) Ha pedig jött a szembeforgalom, valamelyiknek le kellett emelni a hajtányt a sínekről - szerencsére ezek nem mi voltunk, hanem jelen esetben a szembeforgalom :)
Visszaérve Battambangba még egy utolsót masszíroztattam a vakoknál. Az egyórás masszázs egyébként 5-6 USD volt mindehol.
És ezután elmentem a képekért, amiket elkértem elektronikusan is. Íme az eredmény, mit tesz egy jó smink, fordrász és a photoshop :)



Visszaérve a hotelba megvettem a holnapi buszjegyet. Az a pasi aki a másik főzőtanfolyamra rábeszélt, győzködött, hogy a drágább de gyorsabb és wc-vel felszerelt buszra vegyek jegyet. Na gondoltam én még egyszer erre az emberre nem hallgatok, maradok az eredetileg kinézettnél - korábban indul, de így előbb ér oda mint az expressz, és olcsóbb, és úgyis megállunk menet közben :)
Aztán már csak pár óra Phnom Penhben és sajnos indulás van a repülőtérre :(

2009. december 1., kedd

Hajókázás Battambangba

Még tegnap este rendeztem a számlát a siem reapi guesthouseban, és foglaltattam helyet a Battambangba menő hajóra. Igaz, hogy a buszjegy árának a többszöröse volt a díj, de aki már utazott ezen az útvonalon, mind azt mondta, hogy gyönyörű és egy felejthetetlen élmény - és igazuk volt.


A Tonlé Sap tavon hajóztunk az út felén. Erről a tóról néhány információt érdemes tudni. Amikor az esős évszakban megduzzad, a legnagyobb mélysége több, mint 10 méter és 13.000 km2 a területe. Száraz évszakban 2.500 km2-re és csupán 2,2 méteres mélységre megy össze. A tó és a Mekong folyó között Phnom Penh irányában van összeköttetés egy 100 km-es "csatornán" keresztül, ezt hívják Tonlé Sap folyónak. Az esős évszak végével, tehát október végétől, ahogy a Mekong vize elkezd visszahúzódni, a Tonlé Sap folyó folyásának iránya megváltozik, és nem a tavat, hanem a Mekong folyót táplálja.

A hajóút bő 7 órásra sikeredett, mivel menet közben leálltunk minden bokornál seftelni, úgy látszik nem volt elég amit a sok turista fizetett az egészért :)
A hajónak a tetején is lehetett ülni, nem csak a lenti fedett részen, és én is ezt tettem - így hát rákvörössé pörkölődtem az út végére, de majd csak egyszer bebarnul a színem :)







Rengeteg úszó falun haladtunk át - ha ezt előre tudom, akkor a tegnapi szörnyűségre nem nevezek be...
Ezek viszont már nem úszó faluk, hanem úszó lakások.



Ez volt a hajónk. A speed boat. Bár egy idő után rájöttem, hogy csak ennek keresztelték el és nem a félelmetes haladási sebesség miatt hívják így :)

A budi az egyik úszó faluban - ekkor ment el a kedvem a fürdéstől :)
Érdekes részeken haladtunk át, az volt a legjobb, amikor jött a szembeforgalom :) A belógó lombozat sem volt semmi, néha jól lekaszált minket...



Hihetetlen madárvilága van a tónak, bár fényképezni nem volt egyszerű őket.

Itt már közeledünk a teljesen szárazföldi részek felé.


Megérkezve Battambangba el kellett még jutnom a Lonely Planetből kinézett szálláshelyre. Az volt a szerencsém, hogy már várták a hajót, úgyhogy nem kellett cipekedni. Ezután helyi ebéd után néztem (amitől továbbra sem fáj a hasam).

Holnapra beszerveztem délelőttre a főzőtanfolyamot, már csak ki kell gondolnom minek az elkészítését szeretném megtanulni. Délutánra meg megbeszéltem egy motorossal, hogy mit nézünk meg a környéken. Viszont még mindig ott volt a kérdés, hogy most délután mit csináljak?
Hát ez gyorsan megoldódott, amikor egy motoros az út szélén megszólított azzal, hogy ő egy iskolát vezet, ahol angolt tanít, és szeretné ha egy vagy két órát tanítanék, mert örülnek neki a gyerekek, és ha jónak látom akkor adakozhatok könyvekre, stb. 7 km-re vitt egy kis Slarkram nevű faluba. Az osztályban mindenkivel kellett beszélgetnem olyan alap kérdés-válaszokat gyakorolni, mint pl. hogy hívnak, hová valósi vagy, mi a kedvenc ételed, stb. A hétsó sorokban ültek a szerzetesgyerekek, akik hihetetlenül félénkek voltak (ja, és előttük csak állni szabad, ülni vagy guggolni nem - mondhatom baromi kényelmes volt), elöl pedig a "normál" gyerekek. Édesek voltak nagyon!
A vacsorámat a kissé szemetes folyóparton költöttem el.
És egy kis politika. Kambodzsában a legnagyobb párt a Cambodian People's Party, röviden a CPP. Érdekessége, hogy bár lehet hogy nem rájuk szavaznak a legtöbben, mégis 30 éve ők nyerik a választásokat... Még érdekesebb viszont, hogy volt vörös khmer vezetők is töltenek be vezető pozíciókat a pártban... Éljen a demokratikus Kambodzsa!!! Ja, és hihetetlen a propaganda: óriástáblák mindenhol, még az úszó falvakban is.
Feljövőben van a Sam Rainsy Party, amiről sajnos nem tudok semmit, de ha lesz rá időm utánenézek ki ez a jóember.
Ez viszon a helyi körülményeket nézve egy vicc: Human Rights Party. Nem lehet túl nagy a szavazóbázisa.
Szintén nagy párt a Funcinpec Party, ami eredetileg a király hívet tömörítette, mára kezdi elveszíteni a jelentőségét.