Tengerpart és egyebek

Ma ismét omlett reggelivel kezdtem, de csak mert benne volt a szoba árában a reggeli, és az volt az egyetlen laktató kaja :) Majd jött a sofőr és a kísérőm, Kei (az első khmer akinek meg tudtam jegyezni a nevét), és átcuccoltunk egy másik szállodába, mivel itt csak egy éjszakára volt szabad hely. No ez a másik is ugyanolyan puccos :)
Ezután elindultunk mai utunkra. Először egy sólepárló mezőt látogattunk meg. Most épp frissen voltak feltöltve a mezők, így még nem kristályosodott ki a só. Főleg a szomszéd országokba exportálnak belőle, illetve amióta Thaifölddel hadakoznak a határvonalon, oda nem szállítanak.

Majd rizsföldeken vágtunk át. A rizst kb. 2-3 hónap múlva fogják aratni, amikor majd aranyszínűvé érik. Bementünk az egyik lábakon álló ház aljába megnézni a rizs feldolgozásához használt kézi eszközöket. Eddig nem még jöttem rá miért áll a legtöbb vidéki ház lábakon, azt hittem az áradás miatt. De nem. Az oka, hogy alatta az árnyékban tudjanak mindenfélét tárolni, és pihenni.

Az egyik kis mészkő dombban barlangrendszer van, és a bejárati nagy üregekbe építettek több szentélyt is (Phnom Chhnor). A bejárat előtti placc természetesen itt is zsúfolásig volt mindenféle érdekes szoborral. Fel kellett kapaszkodni a barlangnyíláshoz, onnan pedig leereszkedni a barlangba. Innen gyönyörű kilátás nyílt a rizsföldekre.

Út közben egyszer-kétszer megálltunk fagyit, gyümölcsöt, vizet, stb. venni. Kei nagy örömmel konstatálta, hogy nem félek a helyi ételektől :)

Ezután irány egy borsültetvény, ahol a híres Kampot pepper terem. Persze nem magától, mert nagy szakértelmet igényel ezt termeszteni. Kb. 3 év, mire teremi kezd egy új bokor. Ami valójában nem is bokor, meg nem is fa, mivel nincs törzse, hanem felfuttatják az indákat egy kb. 3 méter magas cövekre. Egy „fa” 2-5 kg termést ad. Amit mi láttunk az a zöld bors. Ja, es itt talakoztam vegre a durian nevu gyumolccsel, enni viszont sajnos nem tudtam belole, mert meg nem erettek. Amugy azert irok neha ekezet nelkul, mert a laptopon megszerkesztem a szoveget, de neha akkor jut valami eszembe amikor helyi gep elott ulok. Jo lenne ha mindenhol lenne wifi...

Majd megérkeztünk a tengerparti városkába, Kep-be. Itt is rengeteg francia koloniális villa volt annó, ma már a legtöbb használaton kívül, mert lerombolták. Amúgy Kepben úgy tűnt semmi különleges látnivaló nincs (a beton rákot leszámítva).
A mai eddigi látnivalók után nem volt kérdés mit eszem ebédre: Crabs fried with Kmapot pepper.. Azon gondolkodtam közben, ettem-e már ennyire finomat. Mennyei volt. A rákot viszont csak 10 ujjal lehet enni, szóval utána úgy néztem ki, mint egy malac.
Vettem nehany rakocskat, azt mondtak elall sokaig :)
Úgy éreztem magam mint aki mindjárt feldurran, így hajóztunk át a Nyulak-szigetére, Koh Tonsay-re. A nevét nem az ott ugráló rengeteg nyusziról kapta, hanem a formájáról (a LP szerint ezt teszi ha a helyiek túl sok sört isznak). A szigetnek tündéri kis tengerpartja van. Szerencsére a nap szépen sütött, közben pedig láttuk, hogy 7 kilométerrel odébb, a szárazföldön szakad az eső. Jó volt pihenni pár órát, és iszogatni a friss kókuszlét. Íme néhány tengerpartos és fürdőrucis kép :)

Holnap túrázni megyünk, 3 óra felfelé, 2 lefelé, úgyhogy most megyek masszíroztatni, hogy ellazuljanak az izmaim :)