2009. november 15., vasárnap

Irány Dél-Kambodzsa!

Horribilis összegért szervezettem magamnak egy utat a déli partra. Azért horribilis az ára, mert egy főre kell fizetnem... Sebaj, legalább a fenekem is ki van nyalva pár napig :) Indulás előtt vételeztem reggelit egy helyi standon, mert így a 4. napra lett elég a hazai kajákból, mint pl. omlett, az európai típusú kajálókban, kb. 3 USD-ért. Nem tudtam ugyan mit veszek, de finom lett belőle :) Kókuszos tömény pogácsa-szerűség, és volt még előző napról gyümölcsöm, tökéletesek voltak együtt. Aztán jött a putri szálláshely elé a szép fehér Toyota Camry, és indulás!!!Egy sofőrrel és egy angolul jól beszélő kísérővel voltam egész nap. Először elmentünk a Tonlé Batihoz (Bati-tó), amit vicces figurákkal raktak körbe. Illetve nem is a figurák voltak viccesek, hanem az, hogy mennyi mindent hordtak ide össze. Volt itt buddhacsoport (a középső még nem világosodott meg), kínai állat-csillagjegyeket szimbolizáló szobrok, sztupák, stb.
Íme a tehén és hajtójának legendája. Egy várandós asszony nagyon megkívánta a mangót, bár nem volt épp szezonja, de megkérte a férjét, kerítsen neki valahonnan. A küldetés kudarcot vallott. Így a nő fogta magát és addig járta a vidéket, mígnem talált egy fát, egyetlen darab mangóval rajta. Persze az a lehető legmagasabban függött, a nő nem érte el, és leesett a fáról. Belehalt az esésbe, felnyílt a hasa, és a gyermek élt! Sőt, nem egy, hanem ikrek voltak. Az egyik egy beszélő tehén, a másik egy vak fiú. Nos, a tehénből istenség lett.

Ez pedig egy fa virága, ami csak szent helyek kertjében nő!!! A virág szirmait összegyűjtik, kiszárítják és teát főznek belőle.Ezután átsétáltunk a Ta Prohm templomhoz. A XII. században épült, Angkorral egyidőben, de a Khmer Rouge pusztítása itt nagyon meglátszik. 5 szentélye van, állítólag mindegyikben fallikus szimbólummal. Hát én ezeket nem fedeztem fel...

Nekiindultunk a következő látnivalóhoz, Phnom Chisor-hoz. Út közben rengeteg fabódé sorakozott az út mentén. Mint a vezetőmtől megtudtam, töltött békát sütögettek. A békákat a saját kertjükben szedik a helyiek (ez nem nehéz, mivel az esős évszakban mindenkinek elárasztja a kertjét a víz), megtöltik és kiülnek rostonsütni, majd eladni. Na rögtön szóltam, hogy akkor zurück, mert abból ennem kell. Naaagyon finom volt. A szárított béka-rágcsából már nem vettem :)
Még valamit megkóstoltam, mégpedig a lótuszvirág gyümölcsét. Amikor a lótusz levirágzik, ez terem benne. Mint látható, szét kell szedni, és a benne lévő makk kinézetű dolog az az ehető, a zöld burok nélkül. Mogyoró-jellegű az íze, csak nem olyan száraz.
Odaértünk Phnom Chisor-hoz. Ez a templom már Takeo tartományban található, egy domb tetején. 400, kb. fél méter széles lépcső vezetett fel hozzá. Egy élmény volt felmászni... Ez is az angkori korban épület templom. Mellette egy pagoda, egy hindu szentély, egy buddhista szentély. Mint kiderült, egy-egy templom mellé ahogy változott az épp aktuális uralkodó világnézete, felhúztak más vallási szentélyeket is. A templom aljában még 3 kisebb templom is volt valamikor, ma már csak a romjaik. És ha már valaki felküzdötte magát a dombra, hihetetlen kilátásban lehetett része. Éééés, fotóztam szerzeteseket - akik épp dohányoztak... Egy világ dőlt össze bennem :(

A templom aljában jött az ebéd, egy olyan nyugágyas helyen, mint a tegnapi állatkertben. Mint kiderült, otthon is így esznek, az asztalon ülve. Utána pihiztünk a függőágyakban. A hátunk mögött épp frissen készült szaronghoz való textilekkel sefteltek a helyi nők.
Majd elindultunk a cél felé, Kampot-ba. Ez egy kisváros, ami a francia gyarmati időkben a franciák kedvelt nyaralóhelye volt, így sok épület francia koloniális stílusú, többek között a szállásom is. Kampot amúgy pár kilométerre található a tengertől. Nahát tengert azt ma még nem láttam, de holnap fogok! Becuccoltam a város legelegánsabb szállodájába (többet ilyet úgysem látok :), aztán elmentem 2 órát hajókázni a Prek Kampong folyón, északi irányba. Lehetett volna a tenger felé is menni, de inkább ezt ajánlották. Azt ugyan nem tudom mit hagytam ki, de ez az út gyönyörű volt!!! A helyi halászok épp akkor nidultak tömegestül a tengerre halászni. Szerencsére egész nap borús volt az idő (de nem esett), viszont ennek megfelelően a képek nem épp világosak.


Este még tettem egy kört a városban, bár azt mondták ilyet egyedül sötétben ne tegyünk. Szerintem ez baromság, nyilván nem fogok sikátorokban mászkálni, de ennem azt kell!!! És nincs kedvem a drága éttermekhez. Tele voltak az utcák helyi kajásbódékkal. Letelepedtem ahhoz ahol a legtöbben voltak. Sokféle gyümölcsből ittam turmixot, jeget is raktak bele, és még nincs semmi bajom - szóval no problem :)

4 megjegyzés:

Andras írta...

Ha hihetünk a görög mitológiának, erre mi ráfaragtunk, ettél a lótuszból, haza már nem jössz illetve el is felejtettél minket :)
További szép utat

...úccse tod már ki

Ugyanakkor

Tehenet szülő nő?
Classic!

Anyu írta...

Hogy te miket eszel!? Nagyon különleges helyeken jársz, de azért legyél óvatos. Szemir nem került elő?
Rólunk: tegnap a muskátlidat behoztuk a lépcsőházba. Most még enyhe az idő, de jöhet hirtelen fagy és nehogy tönkre menjenek. Ma Bánkon voltunk, egész nap gereblyéztük a leveleket, de sikerült mindent befejeznünk, így az idénre lerendeztük ott a dolgokat. Utána finomat ettünk (jó későn, 4 órakor) a Tengerszemben.
Várjuk további fantasztkius beszámolódat, jó utat. Puszi: Anyu

Viktória írta...

Hello!

Ezek a békák mitől ilyen nagyok? Bevallom a kép alapján én nem kívántam meg őket, inkább ellenkezőleg....
A mini ventillátort vitted magaddal? Segít az valamit a nagy hőség elviselésében?

Puszi
Viki

Klaudia írta...

Húúú!!! Ez a hajó út tényleg gyönyörű lehetett. Már fotó alapján is, nemhogy élőben!!! A békák sem semmi. mivel volt töltve???

egyébként meg

HAJRÁ!!!!!!!!!!!!!!!