A tegnap esti vacsora érdeklődés hiányában elmaradt. Valószínűleg Markussal elkerültük egymást, mivel előtte beszéltünk telefonon, így egyszerre kellett volna odaérnünk az étteremhez, de hát én nem az vagyok aki hajlandó egy késő pasira várni... Mivel éhes amúgy sem voltam, inkább masszíroztattam egyet - ez olcsóbb is és egészségesebb is :) Most nem a vakokhoz mentem, hanem tradicionális khmer masszázsra - ez a markolászós típus, krémmel, és hihetetlenül jólesett.
A mai program a Phnom Kulen, vagyis a Kulen hegy meglátogatása volt. Mint tegnap már írtam, ez a kambodzsaiak szent hegye, kedvelt zarándok- és kirándulóhely. Azt kihagytam a számításból, hogy hétvége van, és iszonyat nagy volt a tömeg - de legalább most megtapasztaltam, milyen egy khmer kiruccanás :)
Ennek a hegynek nagy szerepe volt a khmer birodalom történetében, mert 802-ben II. Jayavarman itt kiáltotta ki magát istenkirálynak és Jávától függetlenné nyilvánította a birodalmat, ezzel született meg Kambodzsa.
A hegyre nem volt egyszerű feljutni, kb. 20 km aszfalt- és földút után 20 km-t erdei úton kellett megtenni és voltak kétségeim afelől, hogy valaha felérünk-e, néha ugyanis a motor megadta magát :) Viszont igazán szép volt az erdő.
Felérve ricsaj fogadott. Egy pasi mikrofonba beszélt feltételezhetően buzdító szózatot, amiből én csak a Phnom Kulent értettem. A látogatók tömegével vásárolták a lótuszvirágokat és a füstölőket, amiket a szentélyekben helyeztek el imádkozás előtt. Rengeteg templomocska meg szentély van a hegyen, bármerre néz az ember lát egyet.
A leghosszabb sor ehhez az építményhez állt: ez egy darab hatalmas magas szikla, aminek a tetejét kifaragták: egy fekvő Buddhát ábrázol, ami óóóriási. A szeme pedig drágakő. 487 méter magasságban van, csodaszép kilátással.
A természetes környezet gyönyörű volt, az épített része pedig egy giccsparádé.
Ezek is szentélyek, sziklahasadékokban, hatalmas kövek alatt, stb. 
És persze az itteni folyó is telis tele van lingákkal, meg néhány Visnú domborművel. Helyi kislányok mutogatták meg mi merre van. 
És persze van itt vízesés is :) nem is kicsi. Élelmes helyeik felállítottak a vízesés aljánál egy öltözőfülkét amit aprópénzért lehet használni. De a legjobb a virágokkal borított hinta volt, amibe ha beleülnek még egy virágkoszorút is a fejünkbe nyomnak a fotó kedvéért :) A vízesés egyébként fotózhatatlan volt egyrészt mert szembe sütött a nap, másrészt pedig hatalmas ereje volt és nagyon erős a vízpermetezés. A sofőröm egyébként egész napra magához ragadta a fényképezőgépet, úgyhogy jobbnál jobb sorozatképek készültek rólam :) 
És hogy a giccsparádé tovább folytatódjon: mindenféle állatszobrokat meg felcicomázott házikókat helyeztek ide, hogy lehessen fényképezkedni.
A híd az már igazi volt :) 
Van itt a hegyen egy 9. századi templomrom. Van még amúgy kb. 20 templom a hegyen, de elérhetetlen helyeken és távolságban. Sőt, élet nagyságú állatszobrok is vannak errefelé, de azokhoz eljutni egy napos túra lenne, így ez nagy bánatomra kimaradt :( 
Így nézett ki a folyópart a piknikező helyiekkel: 
A mai gasztronómiai élmény elmaradt, bár kellemes helyen ebédeltem. Csak hát szerintem a green pepper az a zöld bors és nem a zöld paprika, szóval nem azt kaptam amit rendeltem, de jóízű volt, így nem álltak neki problémázni. 
Délután bevásároltam a piacon, otthagytam a fél vagyonom :) Utána pedig megint a vakoknál kötöttem ki - kár, hogy otthon olyan drága a masszíroztatás, mert kezdek hozzászokni :)
