2009. november 25., szerda

Ratanakiri

Ott tartottam legutóbb, valamikor úgy öt napja, hogy sikerült elindulni Kratie-ból. 240 km állt előttünk, amit 6 óra alatt tettünk meg. Az első 120 km aszfaltozott úton volt, ezt kettő óra alatt letudtuk, aztán jött a másik fele, földúton. Most már értem miért járhatatlan ez az út az esős évszakban...
Kb. este 8-ra sikerült Ban Lungba érnünk, ahol már vártak minket, szerencsére, mivel ahogy sejtettük a szállásadók megrohamozták a buszt jobbnál jobb ajánlatokkal várva a turistákat – igaz azok csak mi ketten voltunk :)
Legutóbb lefaluztam Ban Lungot, ami nem volt szép tőlem, mivel ez egy több, mint 25.000 lakosú város – csak hát olyan falusias jellegű, nincsenek magas házak, és az egész város poros. A város utcái ugyan aszfaltozottak, mégis mindenhol száll a por, mégpedig a vörös por. Ban lung ugyanis azt jelenti, hogy „vörös föld”. Ratanakiri összes útja vörös-föld út.
A szálláshely hihetetlenül jól nézett ki, úgy éreztük magunkat, mintha a dzsungelben lennénk: kis faházak szétszórva egy fákkal sűrűn benőtt helyen. Mint utólag megtudtam, ez a terület eredetileg parlagon hevert, és Mr. Sompong, a tulaj állt elő azzal az ötlettel, hogy beépíti. A szálláshely megkapta az eco-lodge minősítést, mert amit csak lehetett környezetbaráttá tettek: áram este 6 és 9 között volt, így ekkor volt melegvíz, ekkor lehetett akkut tölteni, stb. Volt azért egy generátor, hogy ha valaki nagyon nagy szükségét érzi, akkor pl. az éjszaka közepén is tudjon villanyt gyújtani (ez azért hasznosnak bizonyult).

Megvacsoráztunk, aztán irány az ágy. Másnapra két közeli vízesést terveztünk meglátogatni, biciklivel. Egy kis probléma jött csak közbe, ugyanis az éjszaka közepén arra ébredtem, hogy hányingerem van. Miután kiadtam magamból mindent, sikerült aludnom is. Jól esett a reggeli az üres gyomromnak. Persze nem jöttem rá mitől lettem rosszul.
Kb. 12 km-re volt az első, Chaa Ong névre hallgató vízesés. Igazából azt hittük, könnyebb lesz biciklizni, és ezért ajánlgatta ezt a közlekedési formát Mr. Sompong, de tévedtünk – egyrészt a rettenet por volt zavaró, másrészt nem működött a bicaj sebességváltója, pedig voltak jócskán emelkedők. A vízesés egyébként nagyon szép volt, egy hatalmas kiugró szikláról ömlött le, így mögé lehetett sétálni. Csak egy vállalkozó szellemű helyi fickó volt aki, aki be is merészkedett a zuhatag alá. Ekkor jött számomra a hideg zuhany, merthogy megint rosszul lettem. Szerencsére gyorsan kijött ismét minden, és leszűrtem a következtetést: a szálláshely éttermében többet nem eszem, legfeljebb kenyeret! Érdekes, hogy senki más nem lett rosszul rajtam kívül. Volt még ott egy holland motoros csoport, kedvesek voltak nagyon, látták mi van velem és kaptam tőlük valami vízben oldódó sót, hogy minél több folyadék maradjon a szervezetemben.

Áttekertünk a másik vízeséshez, a Ka Tienghez. Itt lehetett elefántagolni. Mivel sajnos a holland csoport már lefoglalta a jószágokat, elég későn került rám sor, így nem értünk volna vissza sötétedés előtt, úgyhogy megbeszéltük Mr. Somponggal, hogy értünk jön és kocsival visszavisz minket. A vízesés kb. 20 m magas volt, az aljában kis tó, lehetett benne fürdeni, amit meg is tettünk. Rengeteg lián lógott a fákról, ezekről lehetett volna a vízbe ugrálni az útikönyv szerint – csakhogy néhány helyi tarzan nemrég így halt meg, ezért levágták a belógó liánokat :(

Visszasétáltunk oda, ahol a vízeséshez szedték a belépőt, itt 4 család lakik. És vártunk, vártunk, vártunk, hogy jöjjenek értünk. De nem jöttek. Őszinte leszek, betojtam egy kicsit. Amikor már majdnem sötét volt, kezdtem viccesnek találni a szitut. Az egyik család meghívott minket vacsorázni – ettől az ételtől nem lettem rosszul, úgyhogy továbbra is igyekszem helyi utcai kaját enni. Amikor sötét lett egy másik család áthívott minket tévét nézni, nagyon fontos boxmeccs ment mert mindenki meredtem azt bámulta. A legöregebb néni már alvóhelyet is felajánlott. Hihetetlenül kedvesek és vendégszeretőek voltak, ez az amit soha nem felejt el az ember. És ekkor megérkezett as felmentő sereg! Betuszkoltuk a bicajokat a kocsiba, és visszamentünk.
Másnap reggel jött értünk a terepjáró, és nekiindultunk a 3 napos túrának. Két kísérőnk volt, a nagyon helyi Mr. Hong, egy icipici majomszerű emberke az egyik helyi kisebbségi népcsoportból. A másik pedig Mr. Pros, ő beszélt angolul, és eddig az egyetlen olyan khmer pasi, akit jóképűnek tudok mondani. Az autó kirakott minket egy faluban, ahonnan az útvonal indult. A kis 25 literes hátizsákomba préseltem bele a cuccaimat, mondván, hogy ide más nem fog kelleni. Ekkor elővették az alvó alkalmatosságokat, vagyis az összecsomagolt függőágyakat, hogy akkor ezt nekünk kell vinni. Húúú, király, odakötöztük a zsákokhoz liánokkal. Majd a kezünkbe nyomták a 1,5 literes vizet, hogy még azt is rakjuk el. Kb. mint a karácsonyfa úgy néztünk ki. Az erdő viszont gyönyörű volt. És szerencsére a repülő rovarok nem szeretnek engem, csak a hangyák, azok viszont csípnek rendesen. Eleinte leginkább babmbuszrengetegben mentünk, így legalább lett túrabotunk :) Az ebédet egy patak mellett fogyasztottuk el, szendvicseket kaptunk. És ekkor jött a döbbenet: Camly belázasodott, de elég rendesen. Pedig szinte még el sem indult a túra! Azért továbbmentünk, de rövidítettünk az útvonalon. Mr. Hong útközben folyamatosan gyűjtögetett ágakat, leveleket, mint kiderült, a vacsorához. Gyönyörű helyen vertünk este tábort, egy patak mellett, ami tóvá szélesedett, lehetett fürdeni meg halászni. Amíg mi azzal szórakoztunk, hogy liánokról a vízbe ugráltunk, addig a pasik elkészítették a vacsorát – ez a munkamegosztás nagyon tetszett :) Mr. Hong egy bambuszba tömködte a növényeket, egy kis marhahússal, meg olajjal, és feltette a tűzre főni. Mr. Pros pedig megfőzte a rizst és zöldséges sertést készített. Nyami, finom volt! Ja, és a patakba kihúzott egy hálót, hogy reggelre hátha sikerül fogni valamit.







Az éjszaka szörnyű volt, meg lehetett fagyni, a függőágy alváshoz kényelmetlen, és ott voltunk a nagy semmi közepén.
Reggelre lett viszont egy halunk és egy kígyónk! A hal az ebéd, a kígyó pedig a vacsi része lett :)


Így jelölték merre nem szabad menni, mert csapdákat helyeztek ki.

Igen lassan haladtunk a második nap is, mert Camly ugyanolyan lázas maradt. Nagyon sajnáltam szegényt, de magamat is, mert én meg nem épp arra vágytam, hogy minden útvonalon módosítani és rövidíteni kelljen...
Út közben találkoztunk néhány családdal, vagy csak a házukkal.
Egy vízesés közelében ebédeltünk, ezúttal halat és mennyei volt!!! A vízesés meg felejthetetlen. Ez most nem egyben zúdult le, hanem 35 méter magasról indult és több lépcsőben jött le. Menet közben nem csak Mr. Hong, hanem én is gyűjtögettem, pl. a tikfa termését, otthon jól fog mutatni :) Gondoltuk betesszük Mr. Hong táskájába, mert félig üres volt, de azt mondta, hogy a saját hiedelmük szerint ezt eltenni balszerencsét hoz rájuk, így nem engedte... Még valamit szereztem az úton: egy fa kolompot egy elhagyott házból. Illetve csak időlegesen hagyták el, a következő évszakban visszaköltöznek, tehát tulajdonképpen elloptam a kolompjukat. Remélem azért a tehén majd hazatalál. Ugyanis a jószágokat reggel kiengedik, este pedig onnan tudják hova kell hazamenni, hogy megzörgetik a kolompjukat. Disznók esetében a vályún húznak végig egy botot és annak a hangját ismerik fel.
Lakott rész felé közeledve több kesudió ültetvényen is áthaladtunk...
... és több EU táblát láttunk, ugyanis a falvakat összekötő utak egy része EU-s támogatással készülhetett el.

Este egy 500 lakosú faluban aludtunk, ahol Kreung népcsoportbeli emberek élnek. 8 kisebbség van Kambodzsában, ez az egyik közülük. Sajnos fényképezni nem engedtek, pedig lett volna mit, de ők úgy hiszik, hogy ezzel a lelküket lopom el.
A vízhordás és mosakodás rész volt a legérdekesebb. A falu egyik központjában állt egy kerítéssel körbevett kút, ahonnan a vizet lehetett csapolni. Félmeztelenül, alul kockás sálba (ezt úgy hívják, hogy krama) burkolva mosakodtak: egy csapolta a vizet, a többi mosdott, tökökbe gyűjtötték a vizet és azzal locsolták magukat. Vizet is innen hordtak, kosarat raktak a hátukra, tele tökökkel, amiket megtöltöttek vízzel, és vitték haza a házba. Még egy érdekesség, hogy építenek ún. fiúházat és lányházat. A fiúknak magasabbat, hogy onnan tudjanak őrködni. A lányoknak alacsonyat, és akkor kerülnek ide amikor eladósorban megismerkednek valakivel, fél évig ebben laknak. Én is oda mentem mosakodni, mivel nem volt máshova, de persze rajtam volt fürdőruha is. És csak sötétedés után merészkedtünk oda. Mr. Pros csapolt én meg fürödtem :)
A vacsora finom lett, megettük a kígyót is, ami ráadásul terhes volt, így tele volt tojásokkal, mint kiderült ez igazi ínyencség. A kígyónak egyébként nincs jellegzetes íze, leginkább a csirkéhez hasonlít, csak sokkal de sokkal rágósabb.
Mi a „közösségi házban” szálltunk meg, ez volt a másik központi hely. Ki-be jártak az emberek és az állatok. Sőt, este még gyűlést is tartottak. Mr. Pros címszavakban elmondta miről szólt, bár ő sem értett mindent, mert a saját nyelvükön beszéltek, nem pedig khmer-ül. Az egyik gyűlés témája a gyerekek beiskolázása volt. Van ugyanis a környéken kb. 200 gyerek, ebből 50 nem jár iskolába, valószínűleg még anyakönyvezve sincsenek, csak úgy „léteznek”. Mr. Prostól megtudtam, hogy a legtöbb nagyon vidéki gyerek mivel otthon születik, olyan mintha nem is létezne, mivel sehol nincs bejegyezve, hiába végzi el a középiskolát, nem kaphat bizonyítványt és nem is szavazhat. A másik gyűlésnek művészeti témája volt, konkrétan az, hogy helyi táncot kellene előadniuk a városban, és kell szerezniük hozzá ruhákat.

Mr. Pros meghívta a népeket rizsbort inni. Sajnos nem voltak túl lelkesek, csak egy bácsi jött, a többiek elmentek aludni. A bácsi úgy 70 évesnek nézett ki, de mi mint kiderült sokkal fiatalabb (nincs 60 sem), van 8 gyereke, ebből kettő sajnos meghalt, és van rengeteg unokája. Nagyon örült, hogy megismerhetett. Maradt még a vacsorából, mondtuk neki hogy egyen, mire ő, hogy mi is együnk. Ezt úgy mondják náluk hogy „nyamnyam”. Mondtam neki hogy ha nálunk finom az étel mi is ezt mondjuk. Na ez baromira tetszett neki, nem akarta elhinni.
Az éjszaka sokkal kellemesebb volt alvás szempontjából, mint az előző, mert a földön tudtunk feküdni, illetve hogy egészen pontos legyek, deszkaemelvényen. Reggel jött értünk a terepjáró, mert a harmadik nap nem gyaloglós volt. Elvitt bennünket Voen Sai körzetbe, itt hajóba ültünk és a Tonlé San folyón elhajóztunk Kachon faluig, ahol nagyon érdekesek a temetkezési szokások a mai napig. Amikor valaki meghal, hosszú virrasztás után hatalmas szertartást rendeznek, ökröt sütnek, aminek a szarvát a sírra teszik. A sír fölé kis emlékművet építenek, messziről kis házikónak néznek ki. A tetejére csónak formájú faragványt raknak, ez viszi át a halottat a következő világba. A tető alá pedig mindenféle hasznos holmit raknak, hogy a halott ne üres kézzel érkezzen meg. Az egésznek a bejáratához pedig szobrokat állítanak a halottak őrzésére. A legutóbbi temetés tavaly januárban volt.
Ezután továbbhajóztunk egy laoszi és kínai kisebbség lakta faluhoz. Első ránézésre más volt az itt élők arcformája, sokkal erősebben vágott szemük volt, és a falu is nagyon a pesti kínai piacokra emlékeztetett – minden ház aljában egy kis kínai bazár volt azokkal az igazi kínai műanyag vacakokkal :)
Lassan vissza kellett indulnunk Ban Lungba, pedig olyan jó volt néhány napot az isten háta mögött tölteni :) Közben Camly beteg volt továbbra is :( Út közben leginkább Mr. Pros-szal beszélgettem emiatt, és sok érdekességet tőle hallottam. Ő egyébként 31 éves, és van egy 4 éves kislánya, de sajnos nem tud róla semmit. Kambodzsában ugyanis a mai napig szervezett házasságokat kötnek, és neki a saját unokatestvérét választották a szülei, azért, hogy a családot egyben tartsák. Mivel ezt nagyon ellenezte, Phnom Penhbe ment, ahol megismerkedett egy lánnyal, két évig együtt is éltek. Sajnos a lány szülei nem szimpatizáltak vele, ezért ott kellett hagynia a lányt. Ezután jött Ban Lungba, azóta angolul tanul és a száraz évszakban túravezetőként dolgozik, esős évszakban halat ad el, és egy saját házra gyűjt.
Ban Lungba visszamenet az utolsó állomás a Boeng Yeak Lom tó volt. Ez a tó Ratanakiri tartomány nevezetessége, egy kráter-tó. A legenda szerint 700.000 éve keletkezett egy meteorit becsapódásakor, ezért szinte szabályos kör alakú. Egyes helyi kisebbségek szerint megszentelt hely és mindenféle misztikus lények élnek benne. Amikor keresztbe átúsztam a tavat szerencsére semmi ilyesmivel nem találkoztam :) Hozzátenném, én voltam az egyetlen aki egyáltalán úsztam benne, pedig nagyon tiszta volt a vize és még hideg sem volt. A méretét nehéz volt megsaccolni, kb. a Bánki-tó háromszorosa.
Fürdés után visszamentünk a városba gyógyszertárat keresni, ahol gyors vérvizsgálatot csináltatott Camly. Kiderült, hogy nincs maláriája, ami jó hír, viszont nem tudták megmondani mi baja van. Így ő is jön vissza Phnom Penhbe, és elmegy egy kórházba. Most épp zötyögünk vissza Phnom Penhbe, a jó ég tudja milyen úton, mert idefelé nem ezen jöttünk.
...
Időközben sikeresen Phnom Penhbe értünk. Ma este még Camlyval közösen bérelünk szobát, holnaptól viszont elválnak útjaink. Ő még itt marad pár napot regenerálódni, én meg reggel 7-kor indulok Siem Reap-be megnézni Angkort.
Néhány kérdésetekre válaszolva:
- a pénzem elég lesz az út végéig, sőt még marad is bőven
- a kaja nem probléma, lehet itt mindenfélét kapni, most épp spaghetti bolognese volt a vacsorám, egészen olyan volt mint otthon, szóval nem kötelező a helyit választani :)
- a gyümölcsök közül leginkább ananászt szoktam enni, de ami még itt nagyon megy az a zöld mangó, ami még keserű-savanyú, és fűszeres sóba mártogatva eszik; ja és pomelo-t is szoktam venni; anúgy van még alma, licsi, görögdinnye, meg az ismeretlenek :)
- a póknak csak a lábait bírtam megenni, a többi részéhez már nekem sem volt gusztusom
U.I. nagyon-nagyon köszönöm, hogy ennyit írtok, olyan jólesik!!!

9 megjegyzés:

Andras írta...

Peeeersze, ezt a szöveget már ismerem!!!
-És a kígyónak milyen az íze?
-Mint a csirkének.
jóóóvan!
És, elfért melletted Mr.Pros a függőágyban? ;)
Amúgy meg gebedj meg, amazon, hogy dzsungeltóba ugrálsz liánról, utálunk :D :D :D

-netuddki-

Imre írta...

Első!
Már nagyon vártam az újabb bejegyzésedet, reméltem, hogy nem volt semmi gond.
A helyi kaját úgy látom jól megúsztad, örülök, hogy nem etted meg a pókot. Jakh! :)
Nagyon jópofág a helyi nevek, tök hangulatos, azóta is ezeket próbálom mondogatni (Sompong lol).
Sok sikert Angkorhoz.

APU írta...

Jó újra hírt hallani felőled, már kezdtem aggódni.
A kulináris élvezetek egyre fokozódnak: sült terhes kígyó tojásokkal...Lehet ezt még fokozni?Remélem Camly rendbe jön. Ő vajon megkapta a (kötelező) oltásokat?
Éppen az e heti National Geographic címlapján van Angkor, s benne egy nagy cikk, ami mint a régi mérnöki munka csodáját taglalja. A képek alapján lesz ott látnivaló bőven!
További jó utat Puszi Apu

Mirely írta...

Ciao!

Visszatértél a netre, szuper!!! :)))
Nagyon szép a dzsungel így fotókról, de azért bátor vagy, hogy rövidgatyában nyomtad végig az egyik napot. Ott pedig egy csomó karistolós cucc van, nem?
szegény Camly! azért remélem meggyógyul a csajszi. Csodálom, hogy Te eddig néhány rókázással megúsztad. :)))
Angkor az biztosan tuti lesz, én arra lennék a leginkább kíváncsi!
Vigyázz magadra, aztán majd jelentkezz egy kultúrális beszámolóval!

ciao,
M.

Névtelen írta...

Innen úgy látom, nagyon megérte, hogy egyedül is bevállaltad az utat; nagyon sok szép helyen jártál.

Felvidító nézni a dzsungelt az itthoni borús idő közepette. :-)

Dave

Anyu írta...

Orulok, hogy hallok feloled,remelem mar a gyomrod is rendbe jott. Oblogetsz a palinkaval, vagy a wisky-vel? A tegnapi SMS-t megkaptam. Mi volt az, amit az egyik kepen egy fa-csobol iszol? Errol nem irtal. Elkepeszto helyeken jartal ismet. Kiadhatnal egy konyvet az elmenyeidrol. Szombaton Sebi es Iren volt a vendegunk, itt is aludtak. Puszi: Anyu

Fruzsi írta...

SZerbusz!!

Alalndoan figyeltem, vajon mikor tudsz mar jelentkezni!!!Allati jo volt olvasni ezt a bejegyzesed!!Rengeteg elemnyben van reszed!!!
Nem semmi vagy, hogy ennyi mindenfele etelt kiprobaltal!Nemsokan mondhatjak el ezt.Orulok, hogy egy -ket rokazason kivul, nincs semmi bajod.REmelem az utitarsad is jobban van mar.
Hat tovabbi felejthetetlen utazast neked!!Vigyazz magadra!!!:)

David írta...

Követjük utadat folyamatosan :)
Itthon majd elmegyünk együtt kígyót enni, vagy krokodilt, stb!

D.

Zsuzsu írta...

Szia, Te nagy Utazó!!!!

Hihetetlen élmények, gyönyörű képek, élmény olvasni Téged...
és az a terhes kígyó...:-)
A hátralévő napokra is hasonló élmélnyeket kívánok Neked! Vigyázz Magadra! és kerüld el a többi terhes kígyót és roston sült békát:-)
Olvaslak!
Zsuzsu