2009. november 26., csütörtök

Megérkeztem Siem Reap-be

Kora reggel pontosan indult a busz Siem Reap-be. Még a phnom penhi szálláshelyen ajánlott egy helyi alak egy guesthouse-t, így amikor Siem Reap-be értem, már várt a tuktuk a buszállomáson. Úgy gondoltam, ha van wifi az ajánlott helyen akkor jó lesz – és jó lett :) Főleg, hogy szép nagy szobám van, napi 5 USD-ért.

Mivel még nagyon kora délután megérkeztem, de ahhoz nem elég korán, hogy elinduljak templomokat nézni, elmotoroztam a közeli Puok település selyemkészítő üzemébe. Itt bemutatták a komplett selyemkészítési folyamatot, egészen attól, hogy milyen fákat ültetnek, amivel a hernyókat etetik (mulberry tree, ez vajon magyarul mi???), aztán a selyemhernyók gondozását, a selyemszál majd a szövet készítését. Nem nagy az üzem, de érdekes volt, bár sok mindent nem értettem – sajnos az angol szókincsem bővítésekor erre a témára nem helyeztem nagy hangsúlyt :)


Tradicionális esküvői szerelés:
Visszaérve estig sétáltam a városban, és az első ami feltűnt az volt, hogy mennyivel kultúráltabban közlekednek itt, mint Phnom Penhben. Így pl. az egyirányú utcában csak egy irányba halad a forgalom :)
Van a városkának egy nagyon szép parkja, amit folyamatosan gondoznak.
A várost a Stung Siem Reap folyócska szeli át, ami tele van kis hidakkal, nagyon hangulatos a partján sétálni.
Megnéztem a Wat Bo nevű pagodát, ami még 19. századi eredetű, és a belső fala tele van eredeti festményekkel, amik a Ramajana kambodzsai értelmezését örökítik meg. A parkja meg egy sztupa-dzsungel. A templom mellett épp kezdődött a délutáni oktatás egy általános iskolában. Mivel tárva nyitva voltak az ablakok, jót mosolyogtam, mert minden osztályban egyszerre kórusban ismételtek mindent a gyerekek, amit a tanár mondott, így jó nagy volt a hangzavar a környéken.
Belebotlottam egy Lonely Planet nem említette pagodába is, a Wat Preah Prohm Rath-ba. Itt is él egy szerzetesnő. A templomban van egy hatalmas ülő és egy szintén hatalmas fekvő buddha is.

Elmentem a helyi piacra és tűnik, inkább itt érdemes szuveníreket vásárolni, mint Phnom Penhben.
A szállásra visszamenet bementem még egy masszírozásra a vakokhoz, hogy holnap bírjam a templomjárást :)

5 megjegyzés:

APU írta...

Már túl vagy a felén, de még igen sok érdekes van hátra, ezért bírni kell a mászkálást. Ha ebben a masszírozás segít, akkor minél többször.
Itthon már hivatalos influenza járvány van, hetente több mint 30 ezer új beteg. Bár én ezt a környzetemben egyáltalán nem érzékelem - szerencsére.
További jó utat! Apu

Anyu írta...

Remelem jol vagy es Camly-tol nem kaptal el semmi nyavalyat. Szepek ezek a temlomok es sztupak. Nalunk eleg sok az inflenzas, mind fiatalok, azok a leginkabb erintettek. Jo dolog ez a masszirozas, igy birod a strapat. Egyebkent birod, nem vagy meg faradt? Annyi helyen jartal mar. Puszi: Anyu

Olívia írta...

Szia,

csak további ilyen lelkesedést!

És menni fog!!!Meg némi alkohol, hagyma, erős paprika szerű és elillan akármi is volt veled :)
sok puszi MAGYAR FÖLDRŐL

Viktória írta...

Hello!

Engem ez a masszázs érdekel: csak hátat masszíroznak? Nincs probléma abból hogy nem látnak? Nem kell segíteni nekik?

Viki

Névtelen írta...

Szia Szandi!

Én már az utad eleje óta az angkori részt várom, de folyamatosan "kapkodom" a fejem az újabb, meg újabb élmények miatt. A dzsungeltúrás képek fantasztikusak, annyira gyönyörű az erdő, a vízesések, és az a tó, amit átúsztál...képeslapfotó :-)
További nagyon jó utat, hányás és láz nélkül.
Puszi Edina