Utazás Kratie-ba

Reggel megkaptam a tiszta ruháimat, bepréseltem a hátizsákba, aztán uccu neki. A busz nagy meglepetésemre pontosan indult, és pontosan is érkezett. 7 óra volt az út, ami alatt többször megálltunk pisi- és kajaszünetet tartani, mivel wc nem volt a buszon. Légkondi viszont igen, még szerencse, hogy el lehetett zárni.

Út közben a buszból is fotóztam, így lehet, hogy azok a képek nem éppen tökéletesek.

A busznak viccesen csicsás dizájnja volt. És amilyen filmeket vetítettek! Volt kínai akció, meg gyerekeknek elefántos történet: egy elefánt megmenti egy kisfiú életét (újraéleszti az orrmányával), innentől a fiú az elefántokkal kóborol a nagyvilágban.

Az első megállóhelyen sült bogarakat árultak minden mennyiségben és féleségben: tücsök (vagy szöcske) kicsi és nagy, hatalmas pók, a többit meg nem ismertem fel. Szöcskét ettem, az kimondottan jóízű volt, vettem is belőle néhány darabot. Pókot is vettem egyet, de még nem mertem megenni... Amúgy a kislányok fel-alá rohangáltak az élő pókokkal, amik undorítóak voltak. És persze megint vettem több kiló gyümölcsöt...

Ezeket már jó ideje készülök lefényképezni, ezek tulajdonképpen benzinkutak :) Na jó nem, csak gázolajat árulnak, de más formában még nem is láttam :)

Ez meg a kajaválaszték volt az utak mentén. A néni aki a fém párolóedényből árul, baromi finomat készített, és nem kakart több pénzt lehúzni rólam, mint a helyiekről, így vissza is mentem hozzá még egy adagért :)

Kratieba érve gyorsan kerestem szállást; a választás azért arra esett ahol most épp vagyok, mert itt van wifi. Egyébként meg mázlim volt, mert összeakadtam egy amerikai lánnyal, Camly-val, aki szintén egyedül utazgat, úgyhogy az elkövetkező hetet együtt fogjuk tölteni. És így, hogy már ketten vagyunk, mehetünk Ban Lungban túrázni is (mivel 3 napos túrát 1 főnek nem indítanak), hurrrrráááááá!!!

Kratie egyébként egy kb. 80ezer lakosú kisváros a Mekong folyó partján, Phnom Penhtől északra. Itt már egészen más a klíma, nincs sem akkora hőség, sem akkora páratartalom, mint a fővárosban. És a környék nevezetessége, hogy errefelé még élnek nagyon ritka édesvizi delfinek.

Mivel sötétdésig elég sok időnk volt, de ahhoz nem elég, hogy elhajózzunk megnézni a delfineket, kölcsönvettünk egy-egy bicajt, áthajóztunk a közeli Koh Trong nevű szigetre a Mekongon, hogy körbebiciklizzük. A képen nem látszik a "komp", mert akkora volt, hogy takarásban van :)

A bicajozást azzal, kezdtük, hogy eltekertünk a sziget azon végébe, ahol van egy picike úszó faló, amit vietnámiak laknak. Egy lány integetett nekünk, hogy menjünk le, és végighajóztunk vele és - feltételezhetően a tesvéreivel - a falú mentén. Hihetetlen élmény volt! És rettenetesen barátságosak erre az emberek, mindenki köszöngetett, mosolygott, semmit nem akartak ránksózni és senki nem kéregetett.

Útközben rájöttünk, miért nehéz tekerni az egyik bicajt: mert lapos a kereke... Sebaj, most van egy kis izomlázam. A szigeten minden hát fából épült és magas lábakon áll, előtte sűrű növényzet.

Maga a sziget olyan, mint egy nagy homoktenger, nem is értem, hogy terem meg rajta bármi is.

Este nekiálltunk helyi vacsorát keresni, és végül egy szendvicsesnél kötöttünk ki, ahol kiderült, hogy a szendvics nem egy mindenki által megértett nemzetközi kifejezés... A legjobb viszont az édesség volt. Lehetett thai és khmer édességet kérni, persze mi a khmert választottuk. Nem tudtuk mi lesz az, de kiderült: bab, bab és bab, meg egy kis lencse. Mindez valami édes dologban megfőzve, gyümölcszselével, jégdarával és egy kis sziruppal. Engem a szocialista időkre emlékeztetett, az ál-gesztenyepürére.