Kambodzsa: több, mint Angkor

Changi

2009-12-03T22:08:00.002+07:00

Ittvagyok Szingapurban, most lehet beszallni. A repuloter megnezesere nem volt idom, mert egyreszt karorat vasaroltam - jo aron a gyutifriiben - masreszt elkavarodtam...

Az iedut jo volt, mert meg Phnom Penhben megismerkedtema svajci Miriammal, egymas melle kertuk a jegyet, es jot beszelgettunk. Rabeszeltem a couchsurfing-re :)

Koszonom mindenkinek aki olvasta az irasaimat, es meginkabb azoknak akik megjegyzest is hagytak :) Igazan jolesett olvasni es hallani rolatok :) Remelem a beszamoloim sem voltak unalmasak :)

Jovore majd mashonnan jelentkezem, igerem az is izgalmas lesz :)

Indulás haza :(

2009-12-03T17:22:00.003+07:00

Ittvagyok mar a Phnom Penh International Airport-on. Reggel az elso busszal indultam Battambangbol es nagyon jol tettem, hogy nem hagytam magam rabeszelni a masik buszjaratra. Amikor a busz elindult, majdnem elsirtam magam, hogy en meg nem szeretnek innen elmenni... :( Persze azert mar varom, hogy titeket lassalak, de a magyar valosag az nem igazan hianyzik.

Phnom Penhben meg gyors beveasrlokorutra indultam, szerencsere kesz tervekkel - tudtam mit es hol szeretnek beszerezni. Minden meg is lett :( A festmenyekrol mar korabban letettem, bar allitolag leszedtek volna a keretrol es a vasznat osszegurigatva lehetett volna szallitani - de nekem ez olyan fura, ezt nem szerettem volna.

A buszut egyebkent vicces volt. Telthazas volt a jarat, meg a folyoso is megtelt, egeszen konretan faronkokkel. Nekem az 1. ulest adtak, igy nem kellett kerulgetnem :) es hogy nehogy elobb erkezzunk, bementunk egy automosoba :)

Majd irok egy rovidet Szingapurbol is, most ott tobb idom lesz mint odafele, igy jobban kielvezhetem a repuloter nyujtotta lehetosegeket - keszitek par zsirkretarajzot :)

Időközben örömmel vettem észre, hogy van ingyen wifi a várórészben (megkérdeztem persze becsekkoláskor, és azt mondták nincs - ez aztán a gyors fejlődés :)

A buszból fényképeztem néhány tyúkszállítmányt: ha ezt otthon az állatvédők látnák :) Amúgy igazán vicces látvány.

Ezt meg csak azért, mert ugyan nem vagyok finnyás, de ez nekem is sok volt. A legundorítóbb budi amit a 3 hét alatt láttam, és csak az nem nézett be amikor a delikvens épp benn volt, aki nem akart...

Battambang

2009-12-02T18:29:00.017+07:00

Tegnap érkezéskor a szállodában egy helyi arc megkérdezte mit szeretnék csinálni a városban. Mondtam neki, hogy másnap főzőtanfolyamra mennék, amit a Lonely Planet ajánl. Rábeszélt, hogy van annál jobb is, ami ráadásul olcsóbb, és reggel 8-kor kezdődik. Gondoltam jó lesz az nekem, befizettem az előleget is.

Még valamit szerettem volna: tradicionális khmer ruhába beöltözve fotókat készíttetni. A szintén LP ajánlotta helyre bementem, de délután már senki nem volt ott az eladón kívül :( Nagy nehezen kerítettünk egy angolul beszélő helyit, és leegyeztettem velük, hogy másnap reggel 06:30-ra ottleszek, mert a sminkelés, fodrász, öltöztetés legalább egy órás perocedúra, és így odaérek a főzőcskézésre is. Mondanom sem kell, másnap sehol senki, jöjjek vissza 7-re. Na meg még mit nem, se este se reggel nem jó nektek, akkor az én pénzemből nem kaptok! Kerítettem egy másik helyet, ahol este is szívesen vállaltak. Az csak később esett le, hogy így viszont az előhívás nem lesz meg az indulásig... Mindegy, visszamentem aludni még egy órát :)

Reggel 8-kor irány Nary's Kitchen, ahol az angolul nem beszélő Nary-val elmentünk a helyi piacra bevásárolni. Kezdtem gyanakodni, hogy mégiscsak a LP ajánlgatta helyre kellett volna befizetnem - és igazam is lett - de akkor már mindegy volt. Végülis itt is finomat főztem és a másik helyet választva nem maradt volna idő a fotózásra :)

Amok Chicken-t választottam, úgyhogy meglátogattuk a rendkívül higiénikus húsrészleget.

Majd jött citromfű, amit minden khmer kajába beletesznek. A legtöbb alapanyag amúgy otthon biztos nincs, innen meg nem tudok egy egész zöldséges kosarat hazavinni... De valami nagyon hasonlót biztosan tudok majd készíteni :)
Az egyik deszkán mutogatta mit kell csinálni, a másikon meg én csináltam. Csak a férj volt zavaró (mindenbe belenyúlt, amitől én idegbajt kapok), de muszáj volt ottlennie, mert ő beszélt angolul, Nary meg tudott főzni...

És a végeredmény: iiisteni finom lett!

A főzőcskézés után, ami 4 helyett 2 óra után véget ért, volt rengeteg időm a fotózásra. Bementem az első szimpatikus helyre, és jól tettem, hogy nem mentem vissza a másikhoz. Egy transzvesztita sminkelt, frizurát készített, fotóztak, aztán kíváncsian vártam az eredményt - du. 5-re ígérték.

Délután a környéken látogattam meg motorral pár helyet. Elsőnek a rizspapír készítését nézhettem meg. A rizsszemek héjából készül, azt főzik fel, pépesítik, lapítják, szárítják.

A közelben van egy az angkori templomoknál is régebbi, 11. századi templom, a Wat Ek Phnom.

Helyi gyerekek vezettek körbe némi apróért.

A templom melletti pagoda, belül nagyon csicsás, kimondottan ronda.

És az egész mellett egy bődületesen nagy Buddha szobor.

A nagy Buddha alatt meg sok sok kicsi :)

A következő állomás a cheese factory volt. Nem értettem hogyan lehet halból sajtot készíteni, de gondoltam itt majd kiderül. No hát annyi kiderült, hogy a cheese az ő szóhasználatukban nem sajt, hanem valami undorítóan büdös gusztustalan massza. A lefejezett halakat besózzák és 5 napig érlelik ebben a melegben hordókban. Állítólag meg is eszik...

És így készül a bamboo rice: bambuszba riszt némi babbal keverve töltenek majd megsütik. Nincs túl sok íze, de legalább laktat. Most nem vettem az íztelensége miatt, amikor még nem tudtam mi ez persze megkóstoltam :)

Kicsi a rakás :) Menett közben fényképeztem.

Majd elmentem kipróbálni a nagyon helyi bamboo train-t. Ez nálunk hajtány néven ismert, persze itt bambuszból készült, 3 m hosszú darabokból. Egy szerelvényre max. 15 ember fér, vagy kb. 3 tonna rizs. 15 km/óra sebességgel képes menni, egy kis motor hajtja. Elvileg egyenes az útvonal, gyakorlatilag amilyen állapotban sínek vannak, örültünk, hogy nem estünk le.

Voltak "igazi" utasok is, akik tényleg tartottak is valahova, bár ahol leszálltak ott nem volt semmi...

A tehenek hirtelen nagyon gyors mozgásúak lettek :) Ha pedig jött a szembeforgalom, valamelyiknek le kellett emelni a hajtányt a sínekről - szerencsére ezek nem mi voltunk, hanem jelen esetben a szembeforgalom :)

Visszaérve Battambangba még egy utolsót masszíroztattam a vakoknál. Az egyórás masszázs egyébként 5-6 USD volt mindehol.

És ezután elmentem a képekért, amiket elkértem elektronikusan is. Íme az eredmény, mit tesz egy jó smink, fordrász és a photoshop :)

Visszaérve a hotelba megvettem a holnapi buszjegyet. Az a pasi aki a másik főzőtanfolyamra rábeszélt, győzködött, hogy a drágább de gyorsabb és wc-vel felszerelt buszra vegyek jegyet. Na gondoltam én még egyszer erre az emberre nem hallgatok, maradok az eredetileg kinézettnél - korábban indul, de így előbb ér oda mint az expressz, és olcsóbb, és úgyis megállunk menet közben :)

Aztán már csak pár óra Phnom Penhben és sajnos indulás van a repülőtérre :(

Hajókázás Battambangba

2009-12-01T19:12:00.017+07:00

Még tegnap este rendeztem a számlát a siem reapi guesthouseban, és foglaltattam helyet a Battambangba menő hajóra. Igaz, hogy a buszjegy árának a többszöröse volt a díj, de aki már utazott ezen az útvonalon, mind azt mondta, hogy gyönyörű és egy felejthetetlen élmény - és igazuk volt.

A Tonlé Sap tavon hajóztunk az út felén. Erről a tóról néhány információt érdemes tudni. Amikor az esős évszakban megduzzad, a legnagyobb mélysége több, mint 10 méter és 13.000 km2 a területe. Száraz évszakban 2.500 km2-re és csupán 2,2 méteres mélységre megy össze. A tó és a Mekong folyó között Phnom Penh irányában van összeköttetés egy 100 km-es "csatornán" keresztül, ezt hívják Tonlé Sap folyónak. Az esős évszak végével, tehát október végétől, ahogy a Mekong vize elkezd visszahúzódni, a Tonlé Sap folyó folyásának iránya megváltozik, és nem a tavat, hanem a Mekong folyót táplálja.

A hajóút bő 7 órásra sikeredett, mivel menet közben leálltunk minden bokornál seftelni, úgy látszik nem volt elég amit a sok turista fizetett az egészért :)

A hajónak a tetején is lehetett ülni, nem csak a lenti fedett részen, és én is ezt tettem - így hát rákvörössé pörkölődtem az út végére, de majd csak egyszer bebarnul a színem :)

Rengeteg úszó falun haladtunk át - ha ezt előre tudom, akkor a tegnapi szörnyűségre nem nevezek be...

Ezek viszont már nem úszó faluk, hanem úszó lakások.

Ez volt a hajónk. A speed boat. Bár egy idő után rájöttem, hogy csak ennek keresztelték el és nem a félelmetes haladási sebesség miatt hívják így :)

A budi az egyik úszó faluban - ekkor ment el a kedvem a fürdéstől :)

Érdekes részeken haladtunk át, az volt a legjobb, amikor jött a szembeforgalom :) A belógó lombozat sem volt semmi, néha jól lekaszált minket...

Hihetetlen madárvilága van a tónak, bár fényképezni nem volt egyszerű őket.

Itt már közeledünk a teljesen szárazföldi részek felé.

Megérkezve Battambangba el kellett még jutnom a Lonely Planetből kinézett szálláshelyre. Az volt a szerencsém, hogy már várták a hajót, úgyhogy nem kellett cipekedni. Ezután helyi ebéd után néztem (amitől továbbra sem fáj a hasam).

Holnapra beszerveztem délelőttre a főzőtanfolyamot, már csak ki kell gondolnom minek az elkészítését szeretném megtanulni. Délutánra meg megbeszéltem egy motorossal, hogy mit nézünk meg a környéken. Viszont még mindig ott volt a kérdés, hogy most délután mit csináljak?

Hát ez gyorsan megoldódott, amikor egy motoros az út szélén megszólított azzal, hogy ő egy iskolát vezet, ahol angolt tanít, és szeretné ha egy vagy két órát tanítanék, mert örülnek neki a gyerekek, és ha jónak látom akkor adakozhatok könyvekre, stb. 7 km-re vitt egy kis Slarkram nevű faluba. Az osztályban mindenkivel kellett beszélgetnem olyan alap kérdés-válaszokat gyakorolni, mint pl. hogy hívnak, hová valósi vagy, mi a kedvenc ételed, stb. A hétsó sorokban ültek a szerzetesgyerekek, akik hihetetlenül félénkek voltak (ja, és előttük csak állni szabad, ülni vagy guggolni nem - mondhatom baromi kényelmes volt), elöl pedig a "normál" gyerekek. Édesek voltak nagyon!

A vacsorámat a kissé szemetes folyóparton költöttem el.

És egy kis politika. Kambodzsában a legnagyobb párt a Cambodian People's Party, röviden a CPP. Érdekessége, hogy bár lehet hogy nem rájuk szavaznak a legtöbben, mégis 30 éve ők nyerik a választásokat... Még érdekesebb viszont, hogy volt vörös khmer vezetők is töltenek be vezető pozíciókat a pártban... Éljen a demokratikus Kambodzsa!!! Ja, és hihetetlen a propaganda: óriástáblák mindenhol, még az úszó falvakban is.
Feljövőben van a Sam Rainsy Party, amiről sajnos nem tudok semmit, de ha lesz rá időm utánenézek ki ez a jóember.

Ez viszon a helyi körülményeket nézve egy vicc: Human Rights Party. Nem lehet túl nagy a szavazóbázisa.

Szintén nagy párt a Funcinpec Party, ami eredetileg a király hívet tömörítette, mára kezdi elveszíteni a jelentőségét.

Angor Wat és úszó falu

2009-11-30T22:54:00.028+07:00

Angkor Wat a legnagyobb templom az Angkor birodalom területén, és ezt tartják a legszebbnek (nekem más a véleményem, de tagadhatatlanul gyönyörű). Valószínűleg II. Suryavarman király (12. század eleje) temetkezési templomaként építették, Visnu tiszteletére, akinek az uralkodó hitte magát...

Ez a templom a nyugati égtáj felé néz, ami egyedi a többihez képest, mert ez a halált szimbolizálja - valószínűleg sírhely volt itt eredetileg.

A terület amin a templom áll hatalmas, 1,5 km x 1,3 km, és 190 m széles vízmedenedence veszi körül. Három emeletes az építmény: a legszélesebb része földszintes, beljebb egy kétemeletes rész, a közepén pedig egy háromszintes torony - most lezárva :(

"Apsara" azaz istennő, általában tánc közben ábrázolják.

Csatajelenet a hindu Mahabharatából.

Suryavarman egy elefánton (azért a méretarány nem semmi).

Csatajelenet, a rendezetlen sereg sziámi, a rendezett a helyi :)

A jók a mennybe mennek, a rosszak a pokolba, az élők peddig középen a földön.

Itt a gonoszak tartják a kígyó fejét :)

Jelenet a Ramajanából.

Visnu egy "garuda" vagyis félig madár félig ember hátán.

A templom hátulról.

És a lejobb szögből :)

A visszatükröződés nem volt tökéletes, mert a helyiek épp nekiálltak fürdeni a tóban :)

Hőlégballonról a kilátás.

Délután fogtam magam és elmotoroztam Chong Kneas-ig, ahol kemény alkudozással tűrhető áron elhajóztam az úszó faluba. Egy srác vezette a hajót, néha átadta a kormányt, vicces volt :) Viszont éreztem, hogy egy turistacsapda lesz az egész, és nem csalódtam a megérzésemben. Miután közöltem, hogy nem érdekel a krokodilfarm, csak eltessékelt oda, ami ingyen volt, csak a boltban kelett vásárolni valamit :)

A gyengébbek kedvéért, biztos ami biztos :)

Úszó közért.

Úszó pagoda.

Azok a bizonyos krokodilok, amik nem élnek a Tonlé Sap tóban.

Az étterem tetejéről fotózva, ahol innom kellett valamit...

Az úszó falu iskolája. Ennek a falunak egyébként 8000 lakosa van. Viszotn amikor a srác közölte, hogy ha 10 USD-ért veszek ceruzát vagy füzeteket adományként az iskolának, akkor bemehetek megnézni, na itt elszakadt a cérna - közöltem, hogy akkor irány vissza és elég volt.

A lehúzás csúcsa a kiiruccanás végén jött. A partra lépve szaladtak elém a gyerekek, kezükben egy tányérral, amir az én képem volt ráapplikálva - valamikor menet közben lefotóztak, és a másfél óra alatt rányomták egy kistányérra - már csak meg kellett venni...

Visszaérve a szállásra azt látom, hogy egy szerzetes áldást oszt: elárasztotta az egész teraszt, annyira locsolta a delikvenseket :)

Ekkor biciklire pattantamn volna, hogy elmenjek naplementét nézni az Angkor Wat-hoz, de mindegyik hibás volt. Mivel rajtam kívül még 2 embernek kellett volna bringa, tuktukkal elvittek minket egy kölcsönzőhöz. Így akadtam össze a német Dorotheával, Marcellel és Axellal. Velük mentem tovább - bringával :) Eredetileg vért adni mentek egy helyi kórházba és én is velük tartottam volna, de ma épp nincs véradás - na így akarjon segíteni az ember. Úgyhogy maradt a naplemente, illetve a holdnézés.

Este együtt bementünk a városba, ahol csak turisták vannak, tisztára mint a horvát tengerparton :)

Egy ausztrál párral, tehát immár 6 főre bővülve vacsoráztunk, nagyon jól telt az este. Én khmer lasagne-t rendeltem - nem tudom a citromfüvet leszámítva mi volt benne a khmer, hacsak az nem, hogy nem volt benne tészta :)

Ez már a desszert, európai módra: panna cotte.

Érdekes nap volt ez a mai. Holnap pedig korai kelés, mert továbbhajózom Battambangba. Ja, este még kellett vennem egy táskát, mert már nem férnak be a cuccaim az eredetibe :)

Phnom Kulen

2009-11-29T19:47:00.014+07:00

A tegnap esti vacsora érdeklődés hiányában elmaradt. Valószínűleg Markussal elkerültük egymást, mivel előtte beszéltünk telefonon, így egyszerre kellett volna odaérnünk az étteremhez, de hát én nem az vagyok aki hajlandó egy késő pasira várni... Mivel éhes amúgy sem voltam, inkább masszíroztattam egyet - ez olcsóbb is és egészségesebb is :) Most nem a vakokhoz mentem, hanem tradicionális khmer masszázsra - ez a markolászós típus, krémmel, és hihetetlenül jólesett.

A mai program a Phnom Kulen, vagyis a Kulen hegy meglátogatása volt. Mint tegnap már írtam, ez a kambodzsaiak szent hegye, kedvelt zarándok- és kirándulóhely. Azt kihagytam a számításból, hogy hétvége van, és iszonyat nagy volt a tömeg - de legalább most megtapasztaltam, milyen egy khmer kiruccanás :)

Ennek a hegynek nagy szerepe volt a khmer birodalom történetében, mert 802-ben II. Jayavarman itt kiáltotta ki magát istenkirálynak és Jávától függetlenné nyilvánította a birodalmat, ezzel született meg Kambodzsa.

A hegyre nem volt egyszerű feljutni, kb. 20 km aszfalt- és földút után 20 km-t erdei úton kellett megtenni és voltak kétségeim afelől, hogy valaha felérünk-e, néha ugyanis a motor megadta magát :) Viszont igazán szép volt az erdő.

Felérve ricsaj fogadott. Egy pasi mikrofonba beszélt feltételezhetően buzdító szózatot, amiből én csak a Phnom Kulent értettem. A látogatók tömegével vásárolták a lótuszvirágokat és a füstölőket, amiket a szentélyekben helyeztek el imádkozás előtt. Rengeteg templomocska meg szentély van a hegyen, bármerre néz az ember lát egyet.

A leghosszabb sor ehhez az építményhez állt: ez egy darab hatalmas magas szikla, aminek a tetejét kifaragták: egy fekvő Buddhát ábrázol, ami óóóriási. A szeme pedig drágakő. 487 méter magasságban van, csodaszép kilátással.

A természetes környezet gyönyörű volt, az épített része pedig egy giccsparádé.

Ezek is szentélyek, sziklahasadékokban, hatalmas kövek alatt, stb.

És persze az itteni folyó is telis tele van lingákkal, meg néhány Visnú domborművel. Helyi kislányok mutogatták meg mi merre van.

És persze van itt vízesés is :) nem is kicsi. Élelmes helyeik felállítottak a vízesés aljánál egy öltözőfülkét amit aprópénzért lehet használni. De a legjobb a virágokkal borított hinta volt, amibe ha beleülnek még egy virágkoszorút is a fejünkbe nyomnak a fotó kedvéért :) A vízesés egyébként fotózhatatlan volt egyrészt mert szembe sütött a nap, másrészt pedig hatalmas ereje volt és nagyon erős a vízpermetezés. A sofőröm egyébként egész napra magához ragadta a fényképezőgépet, úgyhogy jobbnál jobb sorozatképek készültek rólam :)

És hogy a giccsparádé tovább folytatódjon: mindenféle állatszobrokat meg felcicomázott házikókat helyeztek ide, hogy lehessen fényképezkedni.

A híd az már igazi volt :)

Van itt a hegyen egy 9. századi templomrom. Van még amúgy kb. 20 templom a hegyen, de elérhetetlen helyeken és távolságban. Sőt, élet nagyságú állatszobrok is vannak errefelé, de azokhoz eljutni egy napos túra lenne, így ez nagy bánatomra kimaradt :(

Így nézett ki a folyópart a piknikező helyiekkel:

A mai gasztronómiai élmény elmaradt, bár kellemes helyen ebédeltem. Csak hát szerintem a green pepper az a zöld bors és nem a zöld paprika, szóval nem azt kaptam amit rendeltem, de jóízű volt, így nem álltak neki problémázni.

Délután bevásároltam a piacon, otthagytam a fél vagyonom :) Utána pedig megint a vakoknál kötöttem ki - kár, hogy otthon olyan drága a masszíroztatás, mert kezdek hozzászokni :)

Napfelkelte és templomok kifulladásig

2009-11-28T18:41:00.018+07:00

A helyiek javaslatára 04:30-kor készen álltam az indulásra, hogy Angkor Wat-nál nézzem meg a napfelkeltét. Persze a helyeik még aludtak, de szerencsére nem egyedül voltam a korai indulással a szálláshelyen, így sikeresen felébresztettük a népet :)

Vaksötétben vártam a nagy csodát, több száz másik turistával. Sajnos az ég meglehetősen felhős volt, így a napfelkelte csodája elmaradt, de Angkor Wat-é nem, mert csodálatos ez a hatalmas építmény. Igaz, ma csak a bejárati folyosóig jutottam, mert a reggeli fényviszonyok nem voltak jók, így továbbálltam más templomokhoz.

Az első templom amit megnéztem, a Bayon volt. Ez az, aminek a tornyain a hatalmas arcok vannak. Kb. 50 tornya van, mindegyiken 4 arccal a 4 égtáj felé, hihetetlen látvány: bármerre néz az ember felfelé, arcok veszik körül :) Három emeletes az építmény. A legalsó szinten körbemegy egy folyamatos falfaragás - amit csak a bejáratok szakítanak meg – harci és a mindennapi életből vett jelenetekkel. A 12. században VII. Jayavarman építtette, de számtalan átalakításon ment keresztül és számtalan különböző vallási formát szolgált, mert annyira jól megépítették a szerkezetét, hogy könnyebb volt átalakítani, mint lebontani és újat építeni a helyére.
Itt összefutottam egy sráccal, akit már tegnap is láttam a vízesésnél, beszédbe elegyedtünk, és meghívott vacsorázni, úgyhogy a ma estét társaságban töltöm, végre :) Egyébként Markus névre hallgat és német, de szerencsére kevésbé harsány mint az átlag... Miután a legtöbb tuktukos egyirányba viszi a népet, még jó ideig együtt jártuk a templomokat.

Következőnek a Baphoun-t látogattuk volna meg, ha nem lett volna lezárva, ugyanis életveszélyes felmászni rá. Ez a templom nem épp az építészek remeke, mert a saját súlya alatt omlott össze. Ez egyébként egy piramis formájú templom-hegy.

Továbbálltunk a Phimeanakas nevű rettenet magas templomhoz, hatalmas lépcsőkkel, ami a királyi palotaegyüttes része volt. Azon gondolkodtunk, hogy ezek a nem túl magas emberek (sőt akkor nyilván még alacsonyabbak voltak) hogy a csudában tudtak ezeken a magas keskeny lépcsőkön felmászni??

Itt találkoztunk egy szerzetessel, akivel tök jót beszélgettünk, nagyoin barátságos volt. Felírtuk neki az emilcímünket. És ekkor jött a nagy csalódás: azért kellett neki a cím, hogy majd megírja nekünk, milyen jó lenne ha anyagilag támogatnánk, mivel ők nem vállalhatnak munkát és egyetemre szeretne járni. Markus erre előkapta a pénztárcáját, szerzetesünk kissé zavarba jött, mondván hogy nem most rögtön gondolta... Mire Markus csak annyit mondott nekem, hogy így legalább ha nem válaszol az levélre, nem fogja senki sem szidni, mert ő már hozzájárult emberünk anyagi jólétéhez :) Ismét a világ dőlt össze bennem, már ami a szerzeteseket illeti...A királyi palotához egy teraszon lehetett feljutni, ami manapság Elefánt terasz és Lepra király terasz névre hallgat. Nagyon szép innen a kilátás. Az elefánt részét értem a dolognak, de a leprát nem igazán. Markusnak német nyelvű könyve van, aszerint nem kifejezetten lepráról, hanem valami más betegségről van szó, de ez akkor is fura...

A Preah Khan-hoz mentünk tovább. Ez egy 800x700 méter területen található hatalmas komplexum a 12. századból, VII. Jayavarman legnagyobb építménye. Több, mint templomként funkcionált: több, mint 1000 tanár élt itt, olyan volt, mint egy buddhista egyetem. Itt is volt linga :) meg a falba beépült fa, és érdekes falfaragások, amiket eddig nem láttam: kerék és dolgozó emberek.

Ezután a Neak Pean-t látogattam meg, ami egy nem szokványos kis építmény egy tavacska közepén, ami körül 4 kisebb medence is van. Ez a tó a Himalájabeli szent Anavatapta tavat szeretné szimbolizálni.

Ekkor eljött az ebédidő, úgyhogy most jön a gasztronómia rovat :) Khmer ételt ajánlott a kislány aki berángatott az éttermükbe, mégpedig Amox chicken-t. Ez ránézésre leves, amit a rizsre kell önteni (vagy a rizst ebbe beletenni). Kókuszlében zöldségek – répa és valami zöld ismeretlen – és csirke, nagyon finom, és szerencsére nem fűszeres.

Továbbmentünk a Ta Som névre hallgató picike templomhoz, amit A Jó Fehér Elefánt Ékszerének is neveznek.

Ezután egy nagy templom következett, az East Mebon. Ezt egy akkor területre építették, aminek 55 millió köbméter víz befogadó képessége volt, tehát ez a templom vízben állt. Amúgy a mai sokadalom után semmi extrát nem találtam már benne... csak annyit, hogy a négy sarkában két emeleten összesen 8 szép nagy elefánt áll, ez eddig még sehol nem volt.

Megnéztem még a Pre Rup templom-hegyet, ahonnan gyönyörű volt a kilátás. Viszont itt mondtam azt úgy du. 3 körül, hogy akkor még egy és mára elég volt...

Mai utolsónak a Ta Prohm maradt. Ez az a bizonyos, amibe belenőttek a fák – vagy a fák köré építették a templomokat :) Ezt a templomot egy az egyben úgy hagyták, ahogy a 19. században felfedezték. Most már nem lehet a fákra felmászni, nyilván a turisták megkezdték az amortizálást. Ta Prohm eredeti neve Rajavihara, vagyis a királyi monostor volt, és VII. Jayavarman uralkodó édesanyja érdemeinek dícséretére emelték. A fák a kövek réseibe kapaszkodva eresztettek gyökeret és folyamatosan terebélyesednek, az építménnyel kölcsönös támaszt nyújtva egymásnak.

Na ezután már kivoltam, mint a bili füle, úgyhogy Angkor Wat-ra nem futotta az erőmből – sebaj, majd hétfőn. Holnapra feltöltődős programot tervezek, megyek kirándulni a Phnom Kulen-hez, ami a kambodzsaiak legszentebb hegye. Most pedig vacsi Markussal :)

Kbal Spean, Banteay Srei és egyéb "kicsik"

2009-11-27T19:18:00.012+07:00

Mivel Angkor Wat-ot napfelkeltekor érdemes megnézni, tehát reggel 6 körül, tegnap este úgy gondoltam a korai keléshez nem lesz érkezésem, ezért ma a messzi látnivalók egy részét választottam, és kb. 100 km-t motoroztam.

Banteay Srei-jel kezdtem, ami a Szépség temploma vagy Hölgyek temploma névre fordítható le. A többi templommal ellentétben, ez nem királyi építmény, hanem az uralkodó Rajendravarman tanácsadójának műve, a 10. századból. E köré a templom köré is kisebb város települt, Isvarapura névre hallgatott a település. Banteay Srei-t a khmer művészet gyöngyszemének tartják, mivel szinte a teljes épületet összefüggő gyönyörűen kidolgozott falfaragás borítja.

Továbbmotoroztunk, kb. 40 km-re Siem Reap-től a Kbal Spean folyóig, ami Siem Reap folyójába ömlik bele. A folyómeder sziklái kb. 150 méter hosszan tele vannak faragásokkal, leginkább hindu istenek képeivel: van fekvő Visnu, Síva, Brahma. Illetve még valami van itt tömegével, mégpedig a „linga” névre hallgató fallikus szimbólum, így a folyót Sahasralinga névre is elkeresztelték, vagyis „az ezer linga folyója” névre. Magyarul lefordítottam magamban más névre, de azt inkább nem írom le :)

A folyónak ennek a részéig kb. 1,5 km-t kellett felfelé gyalogolni egy nagyon szép sziklás árnyas úton.

Ezek a hengeres jellegű faragások a lingák, és tele van velük a meder szépen sorba rendezve.

Van vízesés része is a folyónak, természetesen én megfürödtem benne. Az ide jövő turisták nagy része viszont úgy tűnik nem rajong a vízért, ami nekem fura. Amúgy az idő javul, már nem párás, csak egyszerűen kellemes nyárias.

Visszamenet bementem a Banteay Samré nevű 12. századi templomkompelxumba. Van egy központi tornya, kívül pedig egy felvezető 200 méter hosszú folyosó lépcsősorral a végén, amit oroszlánok őriznek. Egy bácsi lakik benn (vagy nem tudom mit csinál ott), ő mutogatott meg pár dolgot. A központi torony belsejét pl. a vörös khmerek tették tönkre. A falak tele vannak majomábrázolással, meg hindu istenekkel.

A következő kis templom amit megnéztem Banteay Kdei névre hallgat és 13. századi. A templom fallal van körbekerítve, aminek a bejárati tornyán hatalmas arcok őrködnek. Van egy központi szentélye, és két nagy terme, az egyik a tánccsarnok, táncos figurákkal az oszlopokon.

Persze jöttek a tukmálós gyerekek... Az egyik nagyon helyes, kedves és értelmes volt, tudta hogy Magyarország fővárosa Budapest, és jól beszélt angolul, így pl. tökéletes angolsággal közölte, hogy nem magyarnak hanem orosznak nézek ki :) Ja, és megjegyezte a nevemet. Hát, muszáj volt tőle képeslapokat vennem... :)

E templom közelében van a Srah Srang nevű kis tó, amit mesterségesen alakítottak ki, itatás céljából. A tóhoz egy lépcsősor vezet le, ezt az egyik 10. századi uralkodó építtette, kb. 200 évvel később. Valószínűleg a tó közepén is valamikor egy szentély állt.

Ma korai lefekvés lesz, mert holnap napfelkeltekor már Angkor Wat-nál szeretnék lenni. Remélem ilyen korán is adnak nekem reggelit :)

...

A vak masszőröknek nem probléma, hogy nem látnak, kitapintják a megfelelő pontokat. Teljes testmasszázst szoktam kérni, 1 órásat. Át kell öltözni helyi ruhába, tehát nem a meztelen testet masszírozzák. És nem "markolnak", hanem "nyomkodnak", de jóóóó erősen. Múltkor megkérdeztem hol tanulták, és megtudtam, hogy Phnom Penh-ben okítják őket.

Megérkeztem Siem Reap-be

2009-11-26T20:42:00.018+07:00

Kora reggel pontosan indult a busz Siem Reap-be. Még a phnom penhi szálláshelyen ajánlott egy helyi alak egy guesthouse-t, így amikor Siem Reap-be értem, már várt a tuktuk a buszállomáson. Úgy gondoltam, ha van wifi az ajánlott helyen akkor jó lesz – és jó lett :) Főleg, hogy szép nagy szobám van, napi 5 USD-ért.

Mivel még nagyon kora délután megérkeztem, de ahhoz nem elég korán, hogy elinduljak templomokat nézni, elmotoroztam a közeli Puok település selyemkészítő üzemébe. Itt bemutatták a komplett selyemkészítési folyamatot, egészen attól, hogy milyen fákat ültetnek, amivel a hernyókat etetik (mulberry tree, ez vajon magyarul mi???), aztán a selyemhernyók gondozását, a selyemszál majd a szövet készítését. Nem nagy az üzem, de érdekes volt, bár sok mindent nem értettem – sajnos az angol szókincsem bővítésekor erre a témára nem helyeztem nagy hangsúlyt :)

Tradicionális esküvői szerelés:

Visszaérve estig sétáltam a városban, és az első ami feltűnt az volt, hogy mennyivel kultúráltabban közlekednek itt, mint Phnom Penhben. Így pl. az egyirányú utcában csak egy irányba halad a forgalom :)
Van a városkának egy nagyon szép parkja, amit folyamatosan gondoznak.

A várost a Stung Siem Reap folyócska szeli át, ami tele van kis hidakkal, nagyon hangulatos a partján sétálni.

Megnéztem a Wat Bo nevű pagodát, ami még 19. századi eredetű, és a belső fala tele van eredeti festményekkel, amik a Ramajana kambodzsai értelmezését örökítik meg. A parkja meg egy sztupa-dzsungel. A templom mellett épp kezdődött a délutáni oktatás egy általános iskolában. Mivel tárva nyitva voltak az ablakok, jót mosolyogtam, mert minden osztályban egyszerre kórusban ismételtek mindent a gyerekek, amit a tanár mondott, így jó nagy volt a hangzavar a környéken.

Belebotlottam egy Lonely Planet nem említette pagodába is, a Wat Preah Prohm Rath-ba. Itt is él egy szerzetesnő. A templomban van egy hatalmas ülő és egy szintén hatalmas fekvő buddha is.

Elmentem a helyi piacra és tűnik, inkább itt érdemes szuveníreket vásárolni, mint Phnom Penhben.

A szállásra visszamenet bementem még egy masszírozásra a vakokhoz, hogy holnap bírjam a templomjárást :)

Ratanakiri

2009-11-25T18:22:00.020+07:00

Ott tartottam legutóbb, valamikor úgy öt napja, hogy sikerült elindulni Kratie-ból. 240 km állt előttünk, amit 6 óra alatt tettünk meg. Az első 120 km aszfaltozott úton volt, ezt kettő óra alatt letudtuk, aztán jött a másik fele, földúton. Most már értem miért járhatatlan ez az út az esős évszakban...
Kb. este 8-ra sikerült Ban Lungba érnünk, ahol már vártak minket, szerencsére, mivel ahogy sejtettük a szállásadók megrohamozták a buszt jobbnál jobb ajánlatokkal várva a turistákat – igaz azok csak mi ketten voltunk :)
Legutóbb lefaluztam Ban Lungot, ami nem volt szép tőlem, mivel ez egy több, mint 25.000 lakosú város – csak hát olyan falusias jellegű, nincsenek magas házak, és az egész város poros. A város utcái ugyan aszfaltozottak, mégis mindenhol száll a por, mégpedig a vörös por. Ban lung ugyanis azt jelenti, hogy „vörös föld”. Ratanakiri összes útja vörös-föld út.
A szálláshely hihetetlenül jól nézett ki, úgy éreztük magunkat, mintha a dzsungelben lennénk: kis faházak szétszórva egy fákkal sűrűn benőtt helyen. Mint utólag megtudtam, ez a terület eredetileg parlagon hevert, és Mr. Sompong, a tulaj állt elő azzal az ötlettel, hogy beépíti. A szálláshely megkapta az eco-lodge minősítést, mert amit csak lehetett környezetbaráttá tettek: áram este 6 és 9 között volt, így ekkor volt melegvíz, ekkor lehetett akkut tölteni, stb. Volt azért egy generátor, hogy ha valaki nagyon nagy szükségét érzi, akkor pl. az éjszaka közepén is tudjon villanyt gyújtani (ez azért hasznosnak bizonyult).

Megvacsoráztunk, aztán irány az ágy. Másnapra két közeli vízesést terveztünk meglátogatni, biciklivel. Egy kis probléma jött csak közbe, ugyanis az éjszaka közepén arra ébredtem, hogy hányingerem van. Miután kiadtam magamból mindent, sikerült aludnom is. Jól esett a reggeli az üres gyomromnak. Persze nem jöttem rá mitől lettem rosszul.
Kb. 12 km-re volt az első, Chaa Ong névre hallgató vízesés. Igazából azt hittük, könnyebb lesz biciklizni, és ezért ajánlgatta ezt a közlekedési formát Mr. Sompong, de tévedtünk – egyrészt a rettenet por volt zavaró, másrészt nem működött a bicaj sebességváltója, pedig voltak jócskán emelkedők. A vízesés egyébként nagyon szép volt, egy hatalmas kiugró szikláról ömlött le, így mögé lehetett sétálni. Csak egy vállalkozó szellemű helyi fickó volt aki, aki be is merészkedett a zuhatag alá. Ekkor jött számomra a hideg zuhany, merthogy megint rosszul lettem. Szerencsére gyorsan kijött ismét minden, és leszűrtem a következtetést: a szálláshely éttermében többet nem eszem, legfeljebb kenyeret! Érdekes, hogy senki más nem lett rosszul rajtam kívül. Volt még ott egy holland motoros csoport, kedvesek voltak nagyon, látták mi van velem és kaptam tőlük valami vízben oldódó sót, hogy minél több folyadék maradjon a szervezetemben.

Áttekertünk a másik vízeséshez, a Ka Tienghez. Itt lehetett elefántagolni. Mivel sajnos a holland csoport már lefoglalta a jószágokat, elég későn került rám sor, így nem értünk volna vissza sötétedés előtt, úgyhogy megbeszéltük Mr. Somponggal, hogy értünk jön és kocsival visszavisz minket. A vízesés kb. 20 m magas volt, az aljában kis tó, lehetett benne fürdeni, amit meg is tettünk. Rengeteg lián lógott a fákról, ezekről lehetett volna a vízbe ugrálni az útikönyv szerint – csakhogy néhány helyi tarzan nemrég így halt meg, ezért levágták a belógó liánokat :(

Visszasétáltunk oda, ahol a vízeséshez szedték a belépőt, itt 4 család lakik. És vártunk, vártunk, vártunk, hogy jöjjenek értünk. De nem jöttek. Őszinte leszek, betojtam egy kicsit. Amikor már majdnem sötét volt, kezdtem viccesnek találni a szitut. Az egyik család meghívott minket vacsorázni – ettől az ételtől nem lettem rosszul, úgyhogy továbbra is igyekszem helyi utcai kaját enni. Amikor sötét lett egy másik család áthívott minket tévét nézni, nagyon fontos boxmeccs ment mert mindenki meredtem azt bámulta. A legöregebb néni már alvóhelyet is felajánlott. Hihetetlenül kedvesek és vendégszeretőek voltak, ez az amit soha nem felejt el az ember. És ekkor megérkezett as felmentő sereg! Betuszkoltuk a bicajokat a kocsiba, és visszamentünk.

Másnap reggel jött értünk a terepjáró, és nekiindultunk a 3 napos túrának. Két kísérőnk volt, a nagyon helyi Mr. Hong, egy icipici majomszerű emberke az egyik helyi kisebbségi népcsoportból. A másik pedig Mr. Pros, ő beszélt angolul, és eddig az egyetlen olyan khmer pasi, akit jóképűnek tudok mondani. Az autó kirakott minket egy faluban, ahonnan az útvonal indult. A kis 25 literes hátizsákomba préseltem bele a cuccaimat, mondván, hogy ide más nem fog kelleni. Ekkor elővették az alvó alkalmatosságokat, vagyis az összecsomagolt függőágyakat, hogy akkor ezt nekünk kell vinni. Húúú, király, odakötöztük a zsákokhoz liánokkal. Majd a kezünkbe nyomták a 1,5 literes vizet, hogy még azt is rakjuk el. Kb. mint a karácsonyfa úgy néztünk ki. Az erdő viszont gyönyörű volt. És szerencsére a repülő rovarok nem szeretnek engem, csak a hangyák, azok viszont csípnek rendesen. Eleinte leginkább babmbuszrengetegben mentünk, így legalább lett túrabotunk :) Az ebédet egy patak mellett fogyasztottuk el, szendvicseket kaptunk. És ekkor jött a döbbenet: Camly belázasodott, de elég rendesen. Pedig szinte még el sem indult a túra! Azért továbbmentünk, de rövidítettünk az útvonalon. Mr. Hong útközben folyamatosan gyűjtögetett ágakat, leveleket, mint kiderült, a vacsorához. Gyönyörű helyen vertünk este tábort, egy patak mellett, ami tóvá szélesedett, lehetett fürdeni meg halászni. Amíg mi azzal szórakoztunk, hogy liánokról a vízbe ugráltunk, addig a pasik elkészítették a vacsorát – ez a munkamegosztás nagyon tetszett :) Mr. Hong egy bambuszba tömködte a növényeket, egy kis marhahússal, meg olajjal, és feltette a tűzre főni. Mr. Pros pedig megfőzte a rizst és zöldséges sertést készített. Nyami, finom volt! Ja, és a patakba kihúzott egy hálót, hogy reggelre hátha sikerül fogni valamit.

Az éjszaka szörnyű volt, meg lehetett fagyni, a függőágy alváshoz kényelmetlen, és ott voltunk a nagy semmi közepén.
Reggelre lett viszont egy halunk és egy kígyónk! A hal az ebéd, a kígyó pedig a vacsi része lett :)

Így jelölték merre nem szabad menni, mert csapdákat helyeztek ki.

Igen lassan haladtunk a második nap is, mert Camly ugyanolyan lázas maradt. Nagyon sajnáltam szegényt, de magamat is, mert én meg nem épp arra vágytam, hogy minden útvonalon módosítani és rövidíteni kelljen...

Út közben találkoztunk néhány családdal, vagy csak a házukkal.
Egy vízesés közelében ebédeltünk, ezúttal halat és mennyei volt!!! A vízesés meg felejthetetlen. Ez most nem egyben zúdult le, hanem 35 méter magasról indult és több lépcsőben jött le. Menet közben nem csak Mr. Hong, hanem én is gyűjtögettem, pl. a tikfa termését, otthon jól fog mutatni :) Gondoltuk betesszük Mr. Hong táskájába, mert félig üres volt, de azt mondta, hogy a saját hiedelmük szerint ezt eltenni balszerencsét hoz rájuk, így nem engedte... Még valamit szereztem az úton: egy fa kolompot egy elhagyott házból. Illetve csak időlegesen hagyták el, a következő évszakban visszaköltöznek, tehát tulajdonképpen elloptam a kolompjukat. Remélem azért a tehén majd hazatalál. Ugyanis a jószágokat reggel kiengedik, este pedig onnan tudják hova kell hazamenni, hogy megzörgetik a kolompjukat. Disznók esetében a vályún húznak végig egy botot és annak a hangját ismerik fel.

Lakott rész felé közeledve több kesudió ültetvényen is áthaladtunk...

... és több EU táblát láttunk, ugyanis a falvakat összekötő utak egy része EU-s támogatással készülhetett el.

Este egy 500 lakosú faluban aludtunk, ahol Kreung népcsoportbeli emberek élnek. 8 kisebbség van Kambodzsában, ez az egyik közülük. Sajnos fényképezni nem engedtek, pedig lett volna mit, de ők úgy hiszik, hogy ezzel a lelküket lopom el.
A vízhordás és mosakodás rész volt a legérdekesebb. A falu egyik központjában állt egy kerítéssel körbevett kút, ahonnan a vizet lehetett csapolni. Félmeztelenül, alul kockás sálba (ezt úgy hívják, hogy krama) burkolva mosakodtak: egy csapolta a vizet, a többi mosdott, tökökbe gyűjtötték a vizet és azzal locsolták magukat. Vizet is innen hordtak, kosarat raktak a hátukra, tele tökökkel, amiket megtöltöttek vízzel, és vitték haza a házba. Még egy érdekesség, hogy építenek ún. fiúházat és lányházat. A fiúknak magasabbat, hogy onnan tudjanak őrködni. A lányoknak alacsonyat, és akkor kerülnek ide amikor eladósorban megismerkednek valakivel, fél évig ebben laknak. Én is oda mentem mosakodni, mivel nem volt máshova, de persze rajtam volt fürdőruha is. És csak sötétedés után merészkedtünk oda. Mr. Pros csapolt én meg fürödtem :)
A vacsora finom lett, megettük a kígyót is, ami ráadásul terhes volt, így tele volt tojásokkal, mint kiderült ez igazi ínyencség. A kígyónak egyébként nincs jellegzetes íze, leginkább a csirkéhez hasonlít, csak sokkal de sokkal rágósabb.
Mi a „közösségi házban” szálltunk meg, ez volt a másik központi hely. Ki-be jártak az emberek és az állatok. Sőt, este még gyűlést is tartottak. Mr. Pros címszavakban elmondta miről szólt, bár ő sem értett mindent, mert a saját nyelvükön beszéltek, nem pedig khmer-ül. Az egyik gyűlés témája a gyerekek beiskolázása volt. Van ugyanis a környéken kb. 200 gyerek, ebből 50 nem jár iskolába, valószínűleg még anyakönyvezve sincsenek, csak úgy „léteznek”. Mr. Prostól megtudtam, hogy a legtöbb nagyon vidéki gyerek mivel otthon születik, olyan mintha nem is létezne, mivel sehol nincs bejegyezve, hiába végzi el a középiskolát, nem kaphat bizonyítványt és nem is szavazhat. A másik gyűlésnek művészeti témája volt, konkrétan az, hogy helyi táncot kellene előadniuk a városban, és kell szerezniük hozzá ruhákat.

Mr. Pros meghívta a népeket rizsbort inni. Sajnos nem voltak túl lelkesek, csak egy bácsi jött, a többiek elmentek aludni. A bácsi úgy 70 évesnek nézett ki, de mi mint kiderült sokkal fiatalabb (nincs 60 sem), van 8 gyereke, ebből kettő sajnos meghalt, és van rengeteg unokája. Nagyon örült, hogy megismerhetett. Maradt még a vacsorából, mondtuk neki hogy egyen, mire ő, hogy mi is együnk. Ezt úgy mondják náluk hogy „nyamnyam”. Mondtam neki hogy ha nálunk finom az étel mi is ezt mondjuk. Na ez baromira tetszett neki, nem akarta elhinni.
Az éjszaka sokkal kellemesebb volt alvás szempontjából, mint az előző, mert a földön tudtunk feküdni, illetve hogy egészen pontos legyek, deszkaemelvényen. Reggel jött értünk a terepjáró, mert a harmadik nap nem gyaloglós volt. Elvitt bennünket Voen Sai körzetbe, itt hajóba ültünk és a Tonlé San folyón elhajóztunk Kachon faluig, ahol nagyon érdekesek a temetkezési szokások a mai napig. Amikor valaki meghal, hosszú virrasztás után hatalmas szertartást rendeznek, ökröt sütnek, aminek a szarvát a sírra teszik. A sír fölé kis emlékművet építenek, messziről kis házikónak néznek ki. A tetejére csónak formájú faragványt raknak, ez viszi át a halottat a következő világba. A tető alá pedig mindenféle hasznos holmit raknak, hogy a halott ne üres kézzel érkezzen meg. Az egésznek a bejáratához pedig szobrokat állítanak a halottak őrzésére. A legutóbbi temetés tavaly januárban volt.

Ezután továbbhajóztunk egy laoszi és kínai kisebbség lakta faluhoz. Első ránézésre más volt az itt élők arcformája, sokkal erősebben vágott szemük volt, és a falu is nagyon a pesti kínai piacokra emlékeztetett – minden ház aljában egy kis kínai bazár volt azokkal az igazi kínai műanyag vacakokkal :)

Lassan vissza kellett indulnunk Ban Lungba, pedig olyan jó volt néhány napot az isten háta mögött tölteni :) Közben Camly beteg volt továbbra is :( Út közben leginkább Mr. Pros-szal beszélgettem emiatt, és sok érdekességet tőle hallottam. Ő egyébként 31 éves, és van egy 4 éves kislánya, de sajnos nem tud róla semmit. Kambodzsában ugyanis a mai napig szervezett házasságokat kötnek, és neki a saját unokatestvérét választották a szülei, azért, hogy a családot egyben tartsák. Mivel ezt nagyon ellenezte, Phnom Penhbe ment, ahol megismerkedett egy lánnyal, két évig együtt is éltek. Sajnos a lány szülei nem szimpatizáltak vele, ezért ott kellett hagynia a lányt. Ezután jött Ban Lungba, azóta angolul tanul és a száraz évszakban túravezetőként dolgozik, esős évszakban halat ad el, és egy saját házra gyűjt.
Ban Lungba visszamenet az utolsó állomás a Boeng Yeak Lom tó volt. Ez a tó Ratanakiri tartomány nevezetessége, egy kráter-tó. A legenda szerint 700.000 éve keletkezett egy meteorit becsapódásakor, ezért szinte szabályos kör alakú. Egyes helyi kisebbségek szerint megszentelt hely és mindenféle misztikus lények élnek benne. Amikor keresztbe átúsztam a tavat szerencsére semmi ilyesmivel nem találkoztam :) Hozzátenném, én voltam az egyetlen aki egyáltalán úsztam benne, pedig nagyon tiszta volt a vize és még hideg sem volt. A méretét nehéz volt megsaccolni, kb. a Bánki-tó háromszorosa.
Fürdés után visszamentünk a városba gyógyszertárat keresni, ahol gyors vérvizsgálatot csináltatott Camly. Kiderült, hogy nincs maláriája, ami jó hír, viszont nem tudták megmondani mi baja van. Így ő is jön vissza Phnom Penhbe, és elmegy egy kórházba. Most épp zötyögünk vissza Phnom Penhbe, a jó ég tudja milyen úton, mert idefelé nem ezen jöttünk.

...

Időközben sikeresen Phnom Penhbe értünk. Ma este még Camlyval közösen bérelünk szobát, holnaptól viszont elválnak útjaink. Ő még itt marad pár napot regenerálódni, én meg reggel 7-kor indulok Siem Reap-be megnézni Angkort.

Néhány kérdésetekre válaszolva:

- a pénzem elég lesz az út végéig, sőt még marad is bőven

- a kaja nem probléma, lehet itt mindenfélét kapni, most épp spaghetti bolognese volt a vacsorám, egészen olyan volt mint otthon, szóval nem kötelező a helyit választani :)

- a gyümölcsök közül leginkább ananászt szoktam enni, de ami még itt nagyon megy az a zöld mangó, ami még keserű-savanyú, és fűszeres sóba mártogatva eszik; ja és pomelo-t is szoktam venni; anúgy van még alma, licsi, görögdinnye, meg az ismeretlenek :)

- a póknak csak a lábait bírtam megenni, a többi részéhez már nekem sem volt gusztusom

U.I. nagyon-nagyon köszönöm, hogy ennyit írtok, olyan jólesik!!!

Kratie és a delfinek

2009-11-20T12:31:00.013+07:00

Reggel már 7-kor nekiindultunk Camly-val, először is reggelizni valami helyi nevezetességet - ami nem volt túl ízletes...

Még tegnap megbeszéltük két motorossal, hogy elvisznek minket Kampi-ba, egy Mekong menti kis faluba, itt él a legtöbb delfin. 9 USD-t legomboltak rólunk a hajókázásért. Egy szerzetessel utaztunk, aki útban van Laoszba, a testvérét meglátogatni. Azt mondta a hajós, hogy a szerzetesek szenecsét hoznak, így biztosan fogunk delfint látni. És igeeeeen! Tényleg sokat láttunk, bár már csak kevesebb, mint 100 példány maradt fenn belőlük. Ezek a delfinek nem olyan hosszú orrúak, mint tengeri társaik, hanem tömzsi a fejük vége. Fotózni pedig szinte lehetetlenség volt...

Visszaúton betértünk egy templomegyüteshez, ami működik, tehát él itt most is rengeteg szerzetes. És most először láttam szerzetesnőt, ők fehér ruhát viselnek. Igazából azért tértünk csak be ide, mert az útikönyv szerint szép kilátás nyílik a Mekongra - csak az a rengeteg fa volt zavaró :) És a majmok.

Ezek a tehenek az utcáról beszétáltak a guesthouse kertjébe, alig lehetett őket elzavarni. A tehenekről pár szó. Csak és kizárólag a húsukért tartják őket, tejet azt importálnak az ország. Friss tejet még nem is láttam, csak sűrített cukrozott konzervtejet. Sok itt a tehén, tehát nem értem a rendszert. Az viszont fura, hogy egyik tehénnek sincs tőgye...

Visszaérve majd éhen haltunk, így hát irány a piac. A már ismerős sticky rice-ból vettünk, mást nem mertünk kipróbálni. Meg valami halas dolgot, de azt csak később fogyasztjuk el.

Most pedig várjuk a buszt, szerencsére ideszóltak telefonon, hogy kbh. másfél órát késik, így van egy kis időm netezni.AHova most megyünk, ott uyganis igencsak korlátozott lesz az internet hozzáférés, bár biztosan lesz, de mivel megyünk 3 napos dzsungeltúrára, ott még árammal sem fogunk találkozni... Szóval irány Ban Lung, Ratanakiri tartomány "főfaluja".

Utazás Kratie-ba

2009-11-19T21:06:00.017+07:00

Reggel megkaptam a tiszta ruháimat, bepréseltem a hátizsákba, aztán uccu neki. A busz nagy meglepetésemre pontosan indult, és pontosan is érkezett. 7 óra volt az út, ami alatt többször megálltunk pisi- és kajaszünetet tartani, mivel wc nem volt a buszon. Légkondi viszont igen, még szerencse, hogy el lehetett zárni.

Út közben a buszból is fotóztam, így lehet, hogy azok a képek nem éppen tökéletesek.

A busznak viccesen csicsás dizájnja volt. És amilyen filmeket vetítettek! Volt kínai akció, meg gyerekeknek elefántos történet: egy elefánt megmenti egy kisfiú életét (újraéleszti az orrmányával), innentől a fiú az elefántokkal kóborol a nagyvilágban.

Az első megállóhelyen sült bogarakat árultak minden mennyiségben és féleségben: tücsök (vagy szöcske) kicsi és nagy, hatalmas pók, a többit meg nem ismertem fel. Szöcskét ettem, az kimondottan jóízű volt, vettem is belőle néhány darabot. Pókot is vettem egyet, de még nem mertem megenni... Amúgy a kislányok fel-alá rohangáltak az élő pókokkal, amik undorítóak voltak. És persze megint vettem több kiló gyümölcsöt...

Ezeket már jó ideje készülök lefényképezni, ezek tulajdonképpen benzinkutak :) Na jó nem, csak gázolajat árulnak, de más formában még nem is láttam :)

Ez meg a kajaválaszték volt az utak mentén. A néni aki a fém párolóedényből árul, baromi finomat készített, és nem kakart több pénzt lehúzni rólam, mint a helyiekről, így vissza is mentem hozzá még egy adagért :)

Kratieba érve gyorsan kerestem szállást; a választás azért arra esett ahol most épp vagyok, mert itt van wifi. Egyébként meg mázlim volt, mert összeakadtam egy amerikai lánnyal, Camly-val, aki szintén egyedül utazgat, úgyhogy az elkövetkező hetet együtt fogjuk tölteni. És így, hogy már ketten vagyunk, mehetünk Ban Lungban túrázni is (mivel 3 napos túrát 1 főnek nem indítanak), hurrrrráááááá!!!

Kratie egyébként egy kb. 80ezer lakosú kisváros a Mekong folyó partján, Phnom Penhtől északra. Itt már egészen más a klíma, nincs sem akkora hőség, sem akkora páratartalom, mint a fővárosban. És a környék nevezetessége, hogy errefelé még élnek nagyon ritka édesvizi delfinek.

Mivel sötétdésig elég sok időnk volt, de ahhoz nem elég, hogy elhajózzunk megnézni a delfineket, kölcsönvettünk egy-egy bicajt, áthajóztunk a közeli Koh Trong nevű szigetre a Mekongon, hogy körbebiciklizzük. A képen nem látszik a "komp", mert akkora volt, hogy takarásban van :)

A bicajozást azzal, kezdtük, hogy eltekertünk a sziget azon végébe, ahol van egy picike úszó faló, amit vietnámiak laknak. Egy lány integetett nekünk, hogy menjünk le, és végighajóztunk vele és - feltételezhetően a tesvéreivel - a falú mentén. Hihetetlen élmény volt! És rettenetesen barátságosak erre az emberek, mindenki köszöngetett, mosolygott, semmit nem akartak ránksózni és senki nem kéregetett.

Útközben rájöttünk, miért nehéz tekerni az egyik bicajt: mert lapos a kereke... Sebaj, most van egy kis izomlázam. A szigeten minden hát fából épült és magas lábakon áll, előtte sűrű növényzet.

Maga a sziget olyan, mint egy nagy homoktenger, nem is értem, hogy terem meg rajta bármi is.

Este nekiálltunk helyi vacsorát keresni, és végül egy szendvicsesnél kötöttünk ki, ahol kiderült, hogy a szendvics nem egy mindenki által megértett nemzetközi kifejezés... A legjobb viszont az édesség volt. Lehetett thai és khmer édességet kérni, persze mi a khmert választottuk. Nem tudtuk mi lesz az, de kiderült: bab, bab és bab, meg egy kis lencse. Mindez valami édes dologban megfőzve, gyümölcszselével, jégdarával és egy kis sziruppal. Engem a szocialista időkre emlékeztetett, az ál-gesztenyepürére.

Egy nyugis nap - vissza Phnom Penhbe

2009-11-18T19:24:00.008+07:00

Reggel jött értem az autó, hogy visszavigyen Phnom Penhbe. A kampot-i folyóra néző szobám ablakából még gyorsan csináltam néhány képet a városkáról.

Beugrottunk a helyi piacra, ahol a sofőr segített durian-t venni. Felvágattam, hogy enni is tudjak belőle :) Méregdrága volt, és hát mit ne mondjak – nem lesz a kedvenc gyümölcsöm...

Egy kb. 140 km-es út várt ránk. Ezalatt annyi gyümölcsöt vettem az út menti árusoktól ami normál esetben egy hónap alatt sem fogy el nálam. Szóval a mai vacsorára már nem kell költeni :)

Kambodzsában kb. 1200 km aszfaltozott főút van, vagyis nem túl sok, csak annyi, hogy a nagyobb városokat összekösse. Illetve itt si vízfej alakult ki, mert minden út Phnom Penhbe vezet. Kampot és Phnom Penh között az NH3 jelű út vezet, de az még csak félkész, így kerültünk egyet. Hát, ez az út is félkész volt. A sofőrtől megtudtam, hogy nem khmer, hanem kínai és koreai cégek építik az utat.

Mivel kb. 3,5 órát ültem egy olyan ember mellett aki 10 szót beszélt angolul, nem igazán tudtunk beszélgetni. Úgyhogy igyekeztem néhány alap khmer szót és mondatot megtanulni, így a következőket: számok 1-től 10-ig, „nem beszélek khmerül”, „Magyarországról jöttem”, köszönöm, jó napot, viszlát.

Phnom Penhben ismét ugyanarra a szálláshelyre tértem vissza, az Okay Guesthousba, és kértem, hogy megint ugyanazt a lukat adják, mert azt legalább már ismerem. Holnapra foglaltam helyet a Kratie-ba menő első reggeli buszra, és leadtam a mosnivalómat. Azt ígérték reggelig készen lesz.

Mivel Phnom Penh minden ajánlott nagy nevezetességét már megnéztem, felcsaptam a Lonely Planetet, hogy mit is csináljak ma. Kiszúrtam az Apsara Arts Association nevű tánciskolát, ahol minden délelőtt és délután próbák vannak, amikre be lehet ülni nézelődni. Egy bibi volt csak a hellyel, hogy nem volt rajta a térképen, így kisebb mizéria volt odajutni, de rendes moto driver-t fogtam ki, aki addig kérdezősködött, míg odataláltunk.

Egy busznyi turista volt már ott rajtam kívül, és a táncosok produkálták is magukat rendesen, lényegében előadást tartottak, csak nem öltöztek be hozzá. Érdekes hangszereken húzták az aláfestő zenét, volt lassabb és gyorsabb tánc is, amihez főleg a kezüket-kézfejüket használják és a lábukat emelgetik, olyan jellegzetes dél-kelet ázsiai pózokban.

Na, a szünetben az összes fehérember elhúzott, én meg maradtam, mert kíváncsi voltam milyen is valójában a próba. A gyerekek nekiálltak ricsajozni verekedni, aminek csak az volt számomra az előnye, hogy többjükről lejött a bugyelláris, így megnézhettem, hogyan is van rájuk kötözve, amikor egymásra újból visszacsavarták :) Egyébként egy idős tánctanár verte egy hatalmas bottal a ritmus, és azzal bökdöste a szerencsétleneket ha nem jól tartották magukat. Megkérdeztem, hogy ide önként jönnek-e a gyerekek, és igent válaszoltak, bár volt aki nem úgy tűnt hogy szeretne táncolni.

Visszamenet a városközpontba betértem a Sorya Shopping Centerbe, ami egy modern bevásárlóudvar, csupa olyan cuccal ami nálunk is kapható.

Mivel egy kiállításra is szerettem volna elmenni, betértem a 178-es utcába, ami tulajdonképpen egy művésznegyed, itt van a királyi művészképző iskola. Benéztem néhány galériába, de lehet, hogy kár volt, mert olyan jó festményeket találtam, amikből muszáj lesz vennem, úgyhogy most gondolkodhatok azon, hogyan viszem ezeket haza :)

Jókor értem erre a környékre, mert épp lezárták az utca egy részét egy új kiállítás megnyitója miatt: World Peace Exhibition nyílik. Nem tudom mi köze a japánokhoz, de nagy hacacárét csaptak, jött egy japán követség szalagot átvágni, és iskolások sorfalat állva japán és kambodzsai zászlókat lengettek. Háttérzenét japán dobosok szolgáltattak, úgyhogy hangulatos volt.

Bokor National Park

2009-11-17T19:24:00.009+07:00

A mai napi bejegyzést még a tegnap esti eseményekkel kezdeném. Eljutottam a Seeing Hands Massage-hoz, azaz a vak masszőrökhöz. 1 órás masszírozást kértem, strong fokozaton – kb. 10 perc után minden szuszt kinyomtak belőle, úgyhogy szóltam, hogy a medium is elég lesz. Mindenem fájt , de utána kellemes érzés volt.

Reggel indulás előtt még gyorsan lefényképeztem Kampot nevezetességét, a hídját. Ez ugyanis roppant vicces jelenség, mert 4 darabból rakták össze, meglehetősen eklektikusan. Egyes részei eredetiek, egyébként meg annó a Vörös Khmerek rombolták le.

Nekiindultunk a hegy lábának kocsival, útközben megvettük a reggelit: sticky rice-ot. Ragacsosra főzött rizsbe banánt tesznek, ezt becsavarják banánlevélbe és megsütik. Finom nagyon!

Az autó addig tudott vinni, amíg volt út – innen rögtönzött bambuszhídon tovább. Majd 3 óra menetelés felfelé a dzsungelban. Nagyon szép és különleges volt, és a nap sem tűzött, de a páratartalom miatt szakadt rólunk a víz. Még estére sem száradt meg a pólóm :) A túrára egyébként azért volt szükség, azon túl hogy szeretem ezt a fajta mozgást amúgy is, mert a hegyre máshogy nem lehet feljutni. Ott van ugyan néhány jármű az építkezések és a turisták kedvéért, de rajtuk kívül más nem mehet fel. A Bokor National Park egyébként egy több, mint 1500 km2-es védett terület, hihetetlen élővilággal. Itt él pl. tigris is.

Felérve az útra ahol már jár az a néhány autó, elvittek minket az 1080 méter magasan felépített Bokor Hill Station-re. Ezt 1917-ben kezdték építeni a helyeik, majd a francia gyarmatosítók nyaralóközpontot csináltak belőle, kaszinóval szállodával rendőrséggel postával, stb. Tulajdonképpen egy komplett városkát építettek ide. Később a Vörös Khmerek szállták meg. Az 1970-es évektől viszont teljesen az enyészetnek hagyták. Minden épületét kezdi benőni a moha, olyan mint egy szellemváros. Matt Dillon forgatott itt egy filmet valami hasonló címmel, állítólag. Persze már folyik ott fönn az építkezés, de első ránézésre nem túl nagy erőkkel. Mindenesetre kiplakátoltál a leendő 5 csillagos szállodakomplexum látványterveit.

És a nap fénypontja, hogy megnéztük a Popkvil vízesést, sőt fürödtünk is benne!

Aztán vissza az autóba, ami elvitt minket ugyanahhoz az ösvényhez amin felmásztunk, hogy most lemászhassunk. Tegnap ritka rosszul aludtam, de ma biztos jobban fogok a fáradtságtól :)

Tengerpart és egyebek

2009-11-16T21:00:00.011+07:00

Ma ismét omlett reggelivel kezdtem, de csak mert benne volt a szoba árában a reggeli, és az volt az egyetlen laktató kaja :) Majd jött a sofőr és a kísérőm, Kei (az első khmer akinek meg tudtam jegyezni a nevét), és átcuccoltunk egy másik szállodába, mivel itt csak egy éjszakára volt szabad hely. No ez a másik is ugyanolyan puccos :)
Ezután elindultunk mai utunkra. Először egy sólepárló mezőt látogattunk meg. Most épp frissen voltak feltöltve a mezők, így még nem kristályosodott ki a só. Főleg a szomszéd országokba exportálnak belőle, illetve amióta Thaifölddel hadakoznak a határvonalon, oda nem szállítanak.

Majd rizsföldeken vágtunk át. A rizst kb. 2-3 hónap múlva fogják aratni, amikor majd aranyszínűvé érik. Bementünk az egyik lábakon álló ház aljába megnézni a rizs feldolgozásához használt kézi eszközöket. Eddig nem még jöttem rá miért áll a legtöbb vidéki ház lábakon, azt hittem az áradás miatt. De nem. Az oka, hogy alatta az árnyékban tudjanak mindenfélét tárolni, és pihenni.

Az egyik kis mészkő dombban barlangrendszer van, és a bejárati nagy üregekbe építettek több szentélyt is (Phnom Chhnor). A bejárat előtti placc természetesen itt is zsúfolásig volt mindenféle érdekes szoborral. Fel kellett kapaszkodni a barlangnyíláshoz, onnan pedig leereszkedni a barlangba. Innen gyönyörű kilátás nyílt a rizsföldekre.

Út közben egyszer-kétszer megálltunk fagyit, gyümölcsöt, vizet, stb. venni. Kei nagy örömmel konstatálta, hogy nem félek a helyi ételektől :)

Ezután irány egy borsültetvény, ahol a híres Kampot pepper terem. Persze nem magától, mert nagy szakértelmet igényel ezt termeszteni. Kb. 3 év, mire teremi kezd egy új bokor. Ami valójában nem is bokor, meg nem is fa, mivel nincs törzse, hanem felfuttatják az indákat egy kb. 3 méter magas cövekre. Egy „fa” 2-5 kg termést ad. Amit mi láttunk az a zöld bors. Ja, es itt talakoztam vegre a durian nevu gyumolccsel, enni viszont sajnos nem tudtam belole, mert meg nem erettek. Amugy azert irok neha ekezet nelkul, mert a laptopon megszerkesztem a szoveget, de neha akkor jut valami eszembe amikor helyi gep elott ulok. Jo lenne ha mindenhol lenne wifi...

Majd megérkeztünk a tengerparti városkába, Kep-be. Itt is rengeteg francia koloniális villa volt annó, ma már a legtöbb használaton kívül, mert lerombolták. Amúgy Kepben úgy tűnt semmi különleges látnivaló nincs (a beton rákot leszámítva).
A mai eddigi látnivalók után nem volt kérdés mit eszem ebédre: Crabs fried with Kmapot pepper.. Azon gondolkodtam közben, ettem-e már ennyire finomat. Mennyei volt. A rákot viszont csak 10 ujjal lehet enni, szóval utána úgy néztem ki, mint egy malac.
Vettem nehany rakocskat, azt mondtak elall sokaig :)
Úgy éreztem magam mint aki mindjárt feldurran, így hajóztunk át a Nyulak-szigetére, Koh Tonsay-re. A nevét nem az ott ugráló rengeteg nyusziról kapta, hanem a formájáról (a LP szerint ezt teszi ha a helyiek túl sok sört isznak). A szigetnek tündéri kis tengerpartja van. Szerencsére a nap szépen sütött, közben pedig láttuk, hogy 7 kilométerrel odébb, a szárazföldön szakad az eső. Jó volt pihenni pár órát, és iszogatni a friss kókuszlét. Íme néhány tengerpartos és fürdőrucis kép :)

Holnap túrázni megyünk, 3 óra felfelé, 2 lefelé, úgyhogy most megyek masszíroztatni, hogy ellazuljanak az izmaim :)

Irány Dél-Kambodzsa!

2009-11-15T18:44:00.026+07:00

Horribilis összegért szervezettem magamnak egy utat a déli partra. Azért horribilis az ára, mert egy főre kell fizetnem... Sebaj, legalább a fenekem is ki van nyalva pár napig :) Indulás előtt vételeztem reggelit egy helyi standon, mert így a 4. napra lett elég a hazai kajákból, mint pl. omlett, az európai típusú kajálókban, kb. 3 USD-ért. Nem tudtam ugyan mit veszek, de finom lett belőle :) Kókuszos tömény pogácsa-szerűség, és volt még előző napról gyümölcsöm, tökéletesek voltak együtt. Aztán jött a putri szálláshely elé a szép fehér Toyota Camry, és indulás!!!Egy sofőrrel és egy angolul jól beszélő kísérővel voltam egész nap. Először elmentünk a Tonlé Batihoz (Bati-tó), amit vicces figurákkal raktak körbe. Illetve nem is a figurák voltak viccesek, hanem az, hogy mennyi mindent hordtak ide össze. Volt itt buddhacsoport (a középső még nem világosodott meg), kínai állat-csillagjegyeket szimbolizáló szobrok, sztupák, stb.

Íme a tehén és hajtójának legendája. Egy várandós asszony nagyon megkívánta a mangót, bár nem volt épp szezonja, de megkérte a férjét, kerítsen neki valahonnan. A küldetés kudarcot vallott. Így a nő fogta magát és addig járta a vidéket, mígnem talált egy fát, egyetlen darab mangóval rajta. Persze az a lehető legmagasabban függött, a nő nem érte el, és leesett a fáról. Belehalt az esésbe, felnyílt a hasa, és a gyermek élt! Sőt, nem egy, hanem ikrek voltak. Az egyik egy beszélő tehén, a másik egy vak fiú. Nos, a tehénből istenség lett.

Ez pedig egy fa virága, ami csak szent helyek kertjében nő!!! A virág szirmait összegyűjtik, kiszárítják és teát főznek belőle.Ezután átsétáltunk a Ta Prohm templomhoz. A XII. században épült, Angkorral egyidőben, de a Khmer Rouge pusztítása itt nagyon meglátszik. 5 szentélye van, állítólag mindegyikben fallikus szimbólummal. Hát én ezeket nem fedeztem fel...

Nekiindultunk a következő látnivalóhoz, Phnom Chisor-hoz. Út közben rengeteg fabódé sorakozott az út mentén. Mint a vezetőmtől megtudtam, töltött békát sütögettek. A békákat a saját kertjükben szedik a helyiek (ez nem nehéz, mivel az esős évszakban mindenkinek elárasztja a kertjét a víz), megtöltik és kiülnek rostonsütni, majd eladni. Na rögtön szóltam, hogy akkor zurück, mert abból ennem kell. Naaagyon finom volt. A szárított béka-rágcsából már nem vettem :)

Még valamit megkóstoltam, mégpedig a lótuszvirág gyümölcsét. Amikor a lótusz levirágzik, ez terem benne. Mint látható, szét kell szedni, és a benne lévő makk kinézetű dolog az az ehető, a zöld burok nélkül. Mogyoró-jellegű az íze, csak nem olyan száraz.

Odaértünk Phnom Chisor-hoz. Ez a templom már Takeo tartományban található, egy domb tetején. 400, kb. fél méter széles lépcső vezetett fel hozzá. Egy élmény volt felmászni... Ez is az angkori korban épület templom. Mellette egy pagoda, egy hindu szentély, egy buddhista szentély. Mint kiderült, egy-egy templom mellé ahogy változott az épp aktuális uralkodó világnézete, felhúztak más vallási szentélyeket is. A templom aljában még 3 kisebb templom is volt valamikor, ma már csak a romjaik. És ha már valaki felküzdötte magát a dombra, hihetetlen kilátásban lehetett része. Éééés, fotóztam szerzeteseket - akik épp dohányoztak... Egy világ dőlt össze bennem :(

A templom aljában jött az ebéd, egy olyan nyugágyas helyen, mint a tegnapi állatkertben. Mint kiderült, otthon is így esznek, az asztalon ülve. Utána pihiztünk a függőágyakban. A hátunk mögött épp frissen készült szaronghoz való textilekkel sefteltek a helyi nők.

Majd elindultunk a cél felé, Kampot-ba. Ez egy kisváros, ami a francia gyarmati időkben a franciák kedvelt nyaralóhelye volt, így sok épület francia koloniális stílusú, többek között a szállásom is. Kampot amúgy pár kilométerre található a tengertől. Nahát tengert azt ma még nem láttam, de holnap fogok! Becuccoltam a város legelegánsabb szállodájába (többet ilyet úgysem látok :), aztán elmentem 2 órát hajókázni a Prek Kampong folyón, északi irányba. Lehetett volna a tenger felé is menni, de inkább ezt ajánlották. Azt ugyan nem tudom mit hagytam ki, de ez az út gyönyörű volt!!! A helyi halászok épp akkor nidultak tömegestül a tengerre halászni. Szerencsére egész nap borús volt az idő (de nem esett), viszont ennek megfelelően a képek nem épp világosak.

Este még tettem egy kört a városban, bár azt mondták ilyet egyedül sötétben ne tegyünk. Szerintem ez baromság, nyilván nem fogok sikátorokban mászkálni, de ennem azt kell!!! És nincs kedvem a drága éttermekhez. Tele voltak az utcák helyi kajásbódékkal. Letelepedtem ahhoz ahol a legtöbben voltak. Sokféle gyümölcsből ittam turmixot, jeget is raktak bele, és még nincs semmi bajom - szóval no problem :)

Phnom Tamao Wildlife Sanctuary

2009-11-14T21:01:00.009+07:00

Reggel elmotoroztam a város másik felébe, ahonnan a túra indult. Még szerencse, hogy időben foglaltam magamnak helyet, mert volt pár csalódott ember, mint kiderült. 6-an voltunk utasok egy nyitott, leopárd mintásra festett dzsip hátsó részében, elöl a sofőr és a vezetőnk. Nagyon kellemes kis csapat jött össze, senkivel nem volt probléma.

Kb. másfél óra alatt jutottunk el a helyre. Út közben az – általuk autópályának nevezett – útról rákanyarodva az odavezető földútra, lépten-nyomon kéregetők jöttek elő. Egynél álltunk csak meg, itt kisfiúk öltöztek jelmezbe.
Odaérve aztán kezdődött a körbevezetés. Csak kambodzsai állatok vannak itt elhelyezve, és 95 %-ukat mentették meg, a maradék a turisták kedvéért került ide. Az állatok egy része sérült volt, vagy magára hagyta az anyja, volt akit háziállatként próbáltak meg tartani, és volt amelyikkel kereskedni szerettek volna. Vannak szabadon eresztve és vannak ketrecben lévők. Persze a kis majmok ezrével rohangáltak itt is :) Azt az elején elmondták, hogy alapvetően nem kell tőlük tartani, lényeg, hogy ne nézzünk a szemükbe, mert az náluk azt jelenti, harcolni szeretnénk.

Krokodil a kicsinyevel

Feher mokus

Orias mokus (tenyleg hatalmas volt)

Ebéd is volt a szervezésben. A „központban” van egy függőágy- és asztalkomplexum ebédelni és pihenni. Nyolcan egy asztalra ültünk a tálak köré, mindenki kapott egy tál rizst, és arra szedhetett: kókusztejes csirke, sült hal, gyömbéres malac, cérnametéltes saláta, zöldségek. A végén kaptunk kóstolót helyi borból – a borhoz semmi köze nem volt, inkább egy kellemes édes gyenge likőr az ő boruk. Ezután a vezetőnk mindenkinek készített bétel-rágcsát: levélbe tekerve a bételt. Rettenetes volt!!!!!

Majd megismerkedtünk Lucky-val, az elefánttal és kisfiával. Luckyt otthagyta az anyja a Cardamom hegységben. Magukhoz vették a helyiek és kiderült róla, hogy rettenetesen okos állat, bármire megtanítható, cirkuszi mutatványokra is.

Nagyon közelről láthattunk tigriseket, épp etetési időben. Mielőtt bementünk volna a ketreceikhez, kaptunk egy kis okítást: ha felemeli a farkát, ugrás van! Az egyik srác nem figyelt és lepisilték :)

Lehetett madarakat is etetni valami fura növénnyel. Hihetetlenül érdekes madarakkal találkoztunk. Volt egy, amelyik beszélt (na persze nem magyarul, úgyhogy nem értettem), és különféle, a látogatóktól hallott hangokat utánzott. A legijesztőbb az volt, amikor azt adta vissza, ahogy a kerítés vasrácsát ütögeti az ember, hogy figyeljen már oda az a szerencsétlen állat. Ha nem hallom a saját fülemmel nem hiszem el.

Néhány kép amik út közben készültek:

És, ami nagyon tetszik: rengeteg „kurkászó” embert láttam már, férfiakat és nőket is. De most megnéztem őket közelebbről, és láttam mi történik! Nem tetvészkednek, hanem a másik ősz hajszálait huzogatják ki a fejből. Érdekes, nem?

Phnom Penh, day 2

2009-11-13T21:45:00.030+07:00

Ma reggel az északi irányba vettem elsőként az utam, úgy terveztem átmegyek a Tonlé Sap folyón átívelő kevés hidak egyikén, a Japanese Bridge-en (rendes nevén Chruoy Changvar, de lebombázták és 1993-ban japán anyagi segítséggel építették újjá). Reggelizni a tegnap kapott címen a német pasinál szerettem volna, csakhogy nem találtam a helyet. De már maga az odajutás élménye megérte!!! Nem tudom lehet-e videót csatolni, mindenesetre megpróbálom. Motorral közelítettem meg a helyet, és közben videóztam: nem, nem angolos a közlekedés, nem azért megyünk az út bal oldalán. Ez egy egyirányú út, de így nem volt akkora kerülő :) Amúgy a közlekedés olyan mint az ökörhugyozás: ahogy épp jön...

Majd átvitettem magam a Wat Phnom-hoz. Az urban legend szerint először 1373-ban emeltek itt pagodát, amiben 4 buddhát helyeztek el, amiket a Mekong folyó sodort ide, és Madame Penh fedezte fel ezeket. Tele van a környéke koldusokkal. Sokan madarat árulnak, illetve ha fizetsz, szabadon engednek egyet. És még amiből erre rengeteg volt: majom!!! Lehet nagyon naiv vagy tudatlan vagyok, de azt hittem Phnom Penhben nincsenek majmok. Ezektől az állatoktól ugyanis be vagyok tojva. Az a fixa ideám, hogy rám akarnak ugrani és leszedik a kalapom, szemüvegem, meg ami még mozdítható. Úgyhogy holnaptól kezdem elhasználni a kontaktlencséimet.

Ezek után, amikor már dőlt rólam a víz, gondoltam itt az ideje egy masszázsnak. Kb. 45 percet keringtem, hogy megtaláljam a híres-neves Seeing Hands Massage-t, ahol vakok dolgoznak. Amikor már minden bajom volt a hely meg sehol, már nem érdekelt hogy vakok vagy nem, bementem az első helyre. Na itt nem volt melegem, ezerrel nyomták a légkondit. A kislány meg nem kímélt, hihetetlenül erős kezei voltak. Jól esett nagyon az 1 órás masszírozás, főleg, hogy csak 6 USD volt az egész :) Viszont nyakig krémesen nem nagy élmény 35 fokban mászkálni... Keringés közben amúgy láttam érdekes dolgokat, így pl. egy kiállítást Phnom Penhről, fotókkal a mai és az 1950-60-es évekbeli állapotról. A legjobb ami tetszett: tervek mi lesz 2020-ra. Már csak 9 év, de úgy tűnik nem haladnak...

Elkutyagoltam a vasútállomásra vonatokat nézni (el sem hiszem magamról, hogy önként és dalolva ilyet csinálok, hogy vonatokat nézegetek :). Amúgy azt hittem járnak is... de nem. Persze azért hasznosították a meglévő vagonokat: laknak bennük. Egyetlen egy szép kiállított mozdony volt.

Ebédidőben találkoztam Niallal, aki egy lánnyal talizott. Fincsi helyre mentünk, a legjobb az volt, hogy tartozott az étteremhez egy csokoládébolt. Megkóstoltuk a Kampot Pepper Chocolate-ot: a tetejére fehérborsot szórtak. Jujj, de finom! Itt készítettem egy csoportképet (balról jobbra): Jessica, Niall és David. Jessicában nem vagyok 100 %-ig biztos, de a másik kettő meleg. Ezek után valószínűleg Jessica is. Időközben rájöttem, hogy ők csak egymással haverkodnak.

A délutáni program a gyilkos mezők (Killing Fields of Choeung Ek) meglátogatása volt. Ezen a helyen történtek a phnom penhi mészárlások 1974-79 között. Gondolom mindenki tudja mi történt és nem kell részleteznem. Állítólag a Pol Pot rezsimnek még azóta is vannak hívei. Beszéltem a tuktuksofőrrel, ő akkor gyerek volt, és az anyjával vidékre menekültek.

Visszafelé menet bementem a Tuol Sleng Múzeumba. Uhhh, de szörnyű volt a látvány. Eredetileg középiskola volt, de Pol Pot emberei börtönné nyilvánították, amit S-21-nek neveztek el (4 épületből áll, ezeket alakították át múzeummá). Kb. 17.000 ember volt itt összesen bebörtönözve, akiket aztán Choeung Ek-en mészároltak le. Minden egyes bebörtönzött személyről készült fénykép. Természetesen a lefotózottak többszörösét ölték le a Vörös Khmerek. A csecsemők számát nem is tartják nyilván...

Hazafelé tuktukolva ismét megtapasztaltam milyen jó itt közlekedni :) Este csatlakoztam Niallhoz és nagyon helyes langyi olasz barátjához, Diegohoz egy vacsora erejéig. A koktél az enyém, „passion fruit margarita”. Egy jó kis szivarka dukált hozzá, amiből már csak 3 szál van nálam :( Most pedig az Okay Guesthouse-ban vagyok, ahol 6 USD-ért kapok éjszakánként egy lyukat, saját fürdővel, hidegvízzel és ventillátorral. A melegvíz és a légkondi mindenhol feláras.

Néhány kajaféleség :) Egy nénitől vettem egy zöld dolgot, mert megtetszett. Ha jól tudom zöldség, „kvid”-nek ejtik a nevét. Vékonyra kell szeletelni és fűszeres sóba mártogatni. Niall pasija meg remekül főzött minden este és ebédre, a kedvencem a tegnap esti volt: valami tofus dolog rizzsel, nem sikerült megtudnunk, hogy a zöldség része az mi :)

Néhány szó az árakról, szerintem Apun kívül mást is érdekelhet:

- 1,5 l víz: 0,5 USD

- tuktuk messzire (ma 40 km-t mentem, mindenhol megvárt a sofőr és hazavitt): 12 USD – a motor olcsóbb, de azon megsülök :)

- holnapi „szafari” (oda-vissza út, belépő, vezető, ebéd, víz): 30 USD

- belépők eddig: 1-3 USD (Angkor lesz a drága)

- főétel 2-5 USD, reggeli 2 USD

Első nap Phnom Penh-ben

2009-11-12T18:45:00.020+07:00

Jajjjj, de jól éreztem ma magam! Tudom, hogy többször hagyatkozom a női megérzésemre mint a józan eszemre, de hát ha egyszer 99 %-ban úgy is lesz ahogy azt elképzeltem!!! Merthogy úgy indultam el, ez lesz életem egyik legjobb utazása - és tényleg az lesz!
Phnom Penh olyan, mintha valami mesében lennék! Leszámítva, hogy melegebb van mint az ilyenkor normális lenne, napközben kb. 32-33 fok. És állítólag a monszun is elhúzódott, de reményeim szerint meghoztam a száraz időt, mert ma nem esett :)

Reggel először is kerestem egy kávézót, ahol sikerült finom omlettet ennem. Dumáltam egy 14 éve ittélő német pasival, étterme van itt, holnap oda megyek reggelizni, úgyis a városnak azt a részét szeretném megnézni. Majd elmotoroztam egy helyivel a Királyi Palotához (szeretett volna jó pénzért egész nap fuvarozni, de szerencsére elslisszoltam). A palotaegyüttes csodaszép! A fő épülete az ún. Ezüst Pagoda, ami azért ezüst, mert a padlója ezüstből készült lapokkal van kirakva. Persze beborították a nagyját szőnyeggel :) Ebben az épületben nem lehetett fotózni, pedig érdemes lett volna, mert telis-tele volt szobrokkal, pl. egy életnagyságú Buddhával, kirakva kb. 80 db gyémánttal. És a kert is gyönyörű.

Ezután elmentem a Nemzeti Múzeumba. Már maga az épület is látványos, a kiállítás pedig hát olyan, mint bárhol a nemzeti múzeumok, csak itt a khmer birodalom remekeit tömörítették össze. Izgalmasabb volt, amikor a kertjében ücsörögtem és odajött hozzám egy hatalmas jóllakott patkány. Rámnézett, ijedtemben rámordultam, majd visszaszaladt a bokorba.

Néhány utcakép:

Ez egy fafaragó műhely, a srác hihetetlen szép dolgokat gyártott

Ez egy kuka, autógumiból:

Eztán elsétáltam a Függetlenség Emlékműhöz, itt találkoztam Niallal (a házigazda, ha még nem neveztem volna nevén). Hosszas keresgélés után találtunk modern gyógyszertárat, valami kenőcs kellett neki. Azt mondta, hogy a khmer gyógyszertárakban hamisítványokat árulnak, nem bízik bennük. Majd hazamentünk ebédelni, ismét a khmer pasija főzött. Csirkelevest, amit rá kellett önteni a főtt rizsre. Érdekes módi.

Niallnak délután a Russian market-on akadt dolga, így hát vele tartottam. Ez egy irdatlanul nagy méretű fedett piac, ahol mindent lehet kapni. Vettem is egy csini rucit mag egy sapkát. Egyelőre csak olyat, amit itt hordani fogok, szuvenírért majd visszamegyek a hazaút előtt. Hallottam tőle egy érdekességet: itt nincs olyan, hogy szerzői jog, szabadon lehet bármit másolni. Tehát nem illegális sem zenét, sem könyvet, sem semmit másolni akár saját célra, akár eladásra. A piac tele volt másolt DVD-vel természetesen. Na és váltottam pénzt. 100 Euroért több, mint 617.000 Rielt kaptam! Olyan, mintha majdnem milliomos lennék!

A napot azzal zártam, hogy beültem egy kávézóba és megkóstoltam a helyi specialitást: lemon merengue pie. Azóta sem derült ki mi az a merengue, de finom volt és még élek :) Haza ismét motoroztam, persze egy kis alkudozásba került a fuvardíj :) Már besötétedett mire hazaérte, mert a LP azt írta, ne mászkáljunk sötétben egyedül. Márpedig én holnap ezt fogom tenni, mivel az egyik hatalmas park ami mellett elhúztunk, tele volt emberekkel, akik zenére vagy táncoltak vagy tornáztak, és olyan szívesen csatlakoznék egy ilyen csoporthoz. Holnap este úgysem tudok már itt aludni, és nagy valószínűség szerint olyan szállásra megyek ami közel van ehhez a parkhoz.

No és a nap jó híre: szombaton van még hely, úgyhogy megyek a Betelnut Tours szervezésében egy innen kb. 100 km-re lévő wildlife sanctuary-be!!!!!

Otthon minden okés???

Megérkeztem!!!!!

2009-11-11T19:46:00.006+07:00

Ideértem!!! Ittvagyok a CS szálláson, nagyon kedves a srác, tőle aztán biztos nem kell tartani mint szóló női utazó, mert nem a lányokat szereti :) Sebaj, a kedvese épp vacsorát főz, enni imádok, a langyikkal semmi bajom, úgyhogy szép az élet :) Ja és van wifi.

Mellékesen megjegyzem, hogy a kamu jegygyűrűk lófüttyöt nem értek eddig, legalábbis a Heatkrown, de lehet, hogy a khmer-ek ezt komolyabban veszik, mint a - jelen esetben kanadaiak :) A továbbiakban ezt nem kommentelném...

A csomagjaim megérkeztek, az ajándék bort rögtön át is adtam, ezzel mindjárt könnyebb lett a hátizsákom. Ja és pirosaranyat is hoztam (az ötlet Olié volt, ezer köszönet érte), baromira örült neki a srác. Merthogy a volt barátnője (érdekes, hogy nőt mondott) magyar, és ő is lakott Budapesten.

Vettem SIM kártyát a reptéren, úgyhogy már van kambodzsai telefonszámom is, helyi használatra. Merthogy tényleg nem találtam volna a címet, muszáj volt telefonálni. 7 $-t fizettem a tuktukosnak, aki még borravalót is kért volna, pedig alig talált ide! Természetesen tőlem ilyet hiába várt...

Phnom Penh, amit eddig láttam belőle, meglepően tiszta - mondjuk Delhihez viszonyítva. Az utak meg sokkal jobb állapotban vannak, mint a pestiek. Erre is no comment...

A közlekedés viszont egy tragédia. Az rosszabb Indiánál. Úgyhogy a "bibliámra", vagyis a Lonely Planet (LP) útikönyvre hagyatkozom a továbbiakban: egy másik hülyéhez kell tapadni aki épp átmenni készül az úton, vagy az úton való átkeléshez is fogni kell min. egy motorost.

Amit eddig még nem láttam, azok a narancssárga ruhás szerzetesek! Lehet, hogy ők már alszanak?

Hip-hip-hurrá, vacsi után megyük a Mekonghoz sétálni!!! A srác megjegyezte: Don't you have a jetlag? Just because you seem so energetic!

Na ja, Apu azzal köszönt el, hogy minden nap legalább 10 órát aludjak, merthát nyaralni megyek. Ezt igyekszem is tartani. De nem ma kezdem :)

...

Időközben túlvagyunk a vacsorán. Finom volt, de tüzet okádtam tőle :) A menü főtt rizs, rá kétféle dolog: amit mi tojásos lecsónak hívunk, csak több lével (és sok csilivel) és marhahúsos saláta, amitől folyt rólam a víz. Egy kis ausztrál fehérbort ittunk mellé. És mivel előre szóltak, hogy csípős lesz, elővettem Nagyi barackpálinkáját (a biztonság kedvéért). A khmer srác majdnem rosszul lesz amikor lehúzta, aztán én lettem rosszul az első falat csípős kaja után :) Jól megbeszéltük, hogy milyen jó kis helyi ízekkel kínáltuk meg egymást :)

Elmeséltem nekik vacsora közben a tavaly karácsonyt kedves barátaimnál. Lehet idén kevésbé csípős a halászlé, ha csak én eszem meg a halat???

Szingapurig mar eljutottam

2009-11-11T14:23:00.004+07:00

No, sikerult Szingapurba ernem, 12,5 oras repules utan. Valamennyit meg aludtam is :) Viszont itt csak 15 perc van ingyen internetezesre, es mindjart nyitjak a kaput a Phnom Penh gephez, ugyhogy megyek is tovabb. Egyszer csak odaerek a celhoz :)

Amugy ez a repuloter iszonyat jo, kb. 100 meterenkent szorakoztato feladatokat helyeztek ki, hogy el lehessen utni az idot. Pl. lehet rajzolni kinai szimbolumokat, meg tologatos-kirakos jatekbol kinai mintakat kirakni, stb. Viszont a billentyuzeten minden mashol van mint megszoktam...

Talalos kerdes: egy tomott gepen (nem volt 1 szabad hely sem) 12,5 oras uton miert babos kajat osztanak??? Egyebkent ilyen puccos gepen meg nem ultem, pedig eleg nagy tapasztalatom van mar :) Sajat kepernyo mindenkinek es a helyi tekaban nincs olyan film- es zenevalasztek mint itt volt. Igyhat meghallgattam azokat az albumokat amiket imadaok es nem fogom egy jo ideig hallgatni, az ziher :)

Még csak Bécsben

2009-11-10T18:21:00.002+07:00

Jelentem Bécsig már eljutottam. "Hál' Istennek" van ingyen wifi a tranzitban, így tudok dolgozni... Hurrá!!!

Útiterv

2009-10-07T19:41:00.004+07:00

Ezeket szeretném megnézni. Persze kérdés, hogy mi fog belőle megvalósulni :) És a megálmodott ütemezés:
November 12. (csüt.) - Phnom Penh
November 13. (pént.) - Phnom Penh
November 14. (szo.) - Phnom Tamao Wildlife Sanctuary
November 15. (vas.) - utazás Kampot-ba
November 16. (hétfő) - Kampot
November 17. (kedd) - Kampot
November 18. (szerda) - visszaút Phnom Penh-be
November 19. (csüt.) - utazás Kratie-be
November 20. (pént.) - utazás Ban Lung-ba
November 21. (szo.) - Ban Lung
November 22. (vas.) - Ban Lung
November 23. (hétfő) - Ban Lung
November 24. (kedd) - Ban Lung
November 25. (szerda) - visszaút Phnom Penh-be, este repülő Siem Reap-be
November 26. (csüt.) - Siem Reap
November 27. (pént.) - Siem Reap
November 28. (szo.) - Siem Reap
November 29. (vas.) - hajózás Battambangba
November 30. (hétfő) - Battambang
December 1. (kedd) - Pursat
December 2. (szerda) - visszaút Phnom Penh-be
December 3. (csüt.) - Phnom Penh, este indulás haza :(

Hasznos oldalak, elérhetőségek

2009-09-01T21:22:00.012+07:00

Hátha van más magyar is aki Kambodzsába készül és véletlenül idetéved erre az oldalra (tudom, rendkívül nagy ennek a valószínűsége :), mindenesetre ide gyűjtögetek olyan oldalakat, elérhetőségeket, amelyek hasznosak lesznek az utazás helyi megszervezéséhez, eligazodáshoz. Valójában ezzel magamnak is szeretnék segíteni, hogy majd ott helyben ne kelljen ismét kutakodnom mit hol leltem meg :)

Hírek, hivatalos oldal
http://www.gocambodia.com/ - főleg üzleti oldal
http://www.mfaic.gov.kh/ - külügyminisztérium oldala, vízumügyintézés

Utazásszervezéshez
http://www.soklimtours.com/tours_overview.html - Kampot tartományhoz
http://kampotsurvivalguide.blogspot.com/ - Kampot tartományhoz
http://www.yaklom.com/wiki/doku.php - Ratanakiri tartományhoz
http://www.nordenhouseyaklom.com/ - Ratanakiri tartományhoz

http://iguide.travel/Banlung/Getting_There/By_plane - repülő Ban Lungba
http://www.senmonoromservices.com/ - Mondulkiri tartományhoz (bár ide nem jutok el, sajnos)
http://www.betelnuttours.com/ - Tamao Wildlife Sanctuary-hez
Apsara Khmer Travel, 183 Sisowath Road (Riverside) - Phnom Penhben
www.adventure-cambodia.com/five-winds - Phnom Penh hajókázás a Mekongon
http://www.canbypublications.com/ - a legjobb, leghasznosabb oldal, minden infóval amire szükség lehet, csak győzze az ember átbogarászni: menetrendek, térképek, városonként szállás-étkezés-látnivalók-odajutás-vásárlás-bank-internet/telefon - kigyűjtve az engem érdeklő területek:

http://www.canbypublications.com/siemreap/srhome.htm - Siem Reap és Angkor
http://www.canbypublications.com/siemreap/srhome.htm - Phnom Penh
http://www.canbypublications.com/cambodia/kampot-cambodia-home.htm- Kampot
http://www.canbypublications.com/cambodia/kep-cambodia-home.htm - Kep
http://www.canbypublications.com/siemreap/battintro.htm - Battambang
http://www.canbypublications.com/cambodia/banlungintro.htm - Ban Lung
http://www.canbypublications.com/cambodia/airlines.htm - belföldi repülőjáratok
http://www.canbypublications.com/cambodia/buses.htm - buszmenetrendek

Lonely Planet
http://www.lonelyplanet.com/thorntree/index.jspa - Cambodia forum
http://www.lonelyplanet.com/cambodia - destination Cambodia

Érdekességek
http://www.mekongblue.com/ – Stung Treng selyemkészítők
www.cambodialandminemuseum.org/ - Siem Reap taposóakna múzeum
http://www.bongthom.com/akonline/selectchapterek.asp - khmer nyelvlecke
http://www.fsi-language-courses.com/Cambodian.aspx - khmer nyelvlecke
http://www.angkorvillage.com/elephants.php - elefántagolás Angkorban
http://www.cambodia-cooking-class.com/ - tanuljunk meg khmer kaját készíteni :)

Ajánlott sofőrök, vezetők elérhetőségei
Siem Reap
http://siemreaptuktukrak.blogspot.com/
"Mr Lucky" nangkhmer25@yahoo.com , mobil +855 51 69 40
http://www.angkorservice.com/
Sameth timothy_mate@yahoo.com
Phnom Penh
kimsour_angkor@yahoo.com
Mith Mon, tel.: 012998186 vagy 016954556, email Mon_Mith@yahoo.com
Sokha Tun - mobil 0085512453215
Ban Lung
Mr. Phe mobil +855 1287 2466 (helyi hívás +855 helyett 0)

Kampot/Kep

Mazer 0978 644988

Néhány szóban Kambodzsáról

2009-08-26T20:18:00.009+07:00

Kambodzsa területét tekintve egy Magyarországnál kb. kétszer nagyobb ország (181.000 km2) a Thai-öböl partján.
Jelenleg 15 millió fő körüli lakossága van.
Fővárosa Phnom Penh, kb. 2 millió lakossal. A lakosság nagy része falvakban él.
Nagy folyója a Mekong, és itt található Dél-Kelet Ázsia legnagyobb tava a Tonlé Sap.
Fő vallása a hinduizmus.
Az ország államformája alkotmányos királyság.
A lakosság 90%-a khmer nemzetiségű, és az ország hivatalos nyelve is a khmer.
Pénzneme a Riel, de az USD is használható még az utcai árusoknál is.
Határos országok: Thaiföld, Laosz, Vietnám.
Zászlója:

És a félreértések elkerülése végett:
– Kambodzsában már kb. 20 éve nincs háború, nem fognak lelőni és nem rabolnak el turistákat (max. aknára léphetek, de olyan helyen meg nyilván nem fogok mászkálni)
– Ázsia földrészen fekszik és van tengerpartja
– Van vasútvonala
– Leginkább sík vidék, de azért vannak hegyei is, a legmagasabb ráaásul 1813 m
– Nem Angkor az egyetlen látnivalója